Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - IV. A vízrendezés hatásai és előnyei
vonatkozó fenti megfontolások mindenekelőtt olyan lazább, a vizet könnyebben áteresztő talajokra vonatkoznak, amelyekben a víz nincs a szemcsék felületéhez kötve, és ezért szabadon átszivároghat a talajon. A közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő szemcsékből álló, nagy kapilláris vízmegkötő képességű, kötött talajok fölösleges vizének elvezetésekor a víz a vízelvezetési létesítményhez főképpen az elkorhadt gyökerek menti üregecskéken és kis járatokon vagy az agyagos talaj száraz időszakban bekövetkezett zsugorodásakor keletkezett, és gyakorlatilag egészen 2 m mélységig is leérő repedéseken át szivárog. Ha a talaj vízzel telítődött, a duzzadás következtében térfogata megnövekedik, ezért ezek az üregecskék és kis repedések is összezárulnak, vagyis a talaj gyakorlatilag vizet át nem eresztővé válik. Ezért, ha azt akarjuk, hogy az ilyen talajokban létesített vízelvezető berendezések hatékonyak legyenek, a talajt előzőleg porhanyóssá kell tenni. Erre csak fokozatosan, a talaj felesleges vizének elvezetése, szellőztetése, párolgás útján való kiszárítása és fizikai szerkezetének átalakítása után kerülhet sor (IV. 1/b fejezet). Mint már mondottuk, a vízelvezetés hatása mindig csak bizonyos távolságig, vagyis a leszívást határig észlelhető. Ennél a határnál a leszívási felület gyakorlatilag egybeesik az eredeti, nyugalmi talajvízszínnel. A legnagyobb mértékű leszívás (Amax) közvetlenül a vízelvezető létesítmény szelvényében észlelhető (57. ábra), az ettől távolabbi szelvényekben fokozatosan csökken, végül a leszívási határnál gyakorlatilag zérussá válik. Ez a vízelvezetési hatás kielégítő, ha csupán a vízelvezető létesítmény közelében szükséges a talajvíz felszínét meghatározott mélységre süllyeszteni, vagy pedig, ha a vízrendezésnek az a célja, hogy az egy oldalról érkező talajvíz hozamát felfogva, az egész lejjebb fekvő terület elvizenyősödését megakadályozza. Azonban, ha az elvizenyősödött terület nagyobb kiterjedésű, a felesleges víz elvezetésére egy vízelvezető létesítmény nem elegendő, hanem a vízrendezési létesítményeknek (árkoknak, talajcsöveknek) olyan rendszerét kell létrehozni, amely az egész elvizenyősödött területen lesüllyeszti a talajvízszínt. Ezért egymás mellett olyan egymástól mért távolságban kell a vízelvezető létesítményeket elhelyezni, hogy leszívási görbéik metszéspontjában legalább a megengedett legkisebb leszívás (az 57. ábrán hmin-nel jelölve) legyen elérhető. A víz- elvezetési hatás intenzitása függ azonban egyrészt az elvezető létesítmények mélységétől, másrészt egymástól mért távolságuktól. Ezért ezeket az értékeket a helyi viszonyok figyelembevételével pontosan kell meghatározni (VI. fejezet). Általában azt a követelményt kell kielégíteni, hogy a vízrendezés eredménye57. ábra. Talajcsövek mélysége és egymástól mért távolsága 100
