Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
Vízrendezési műtárgyak - XV. A csatornák, valamint a töltések műtárgyai
=------------nyomásveszteséget, amellyel a bújtató feletti vízszínnek magasabban kell len2 g ft* nie a bújtató alatti csatornaszakasz vízszínénól. Az átfolyási sebesség felvételekor abból a feltevésből indulunk ki, hogy az 1 m/s-nál kisebb és, a túlzottan nagy nyomás273. ábra. Csőáteresz veszteségek elkerülése céljából, 2 m/s-nál nagyobb nem lehet. A biztonság kedvéért azonban ajánlatos a bújtatót a valóban szükségesnél mintegy 20%-kal nagyobb vízátbocsátó képességűre tervezni. Ha a keresztezett létesítmény elég magasan van, bújtató helyett egyszerű átereszt alkalmazhatunk, aminek fenékmagassága megegyezik a csatorna fenékszintjével, és rajta a víz szabad felszínnel folyik át (273. ábra). b) Szivornyák A szivornyákat a vízrendezésben a víznek terepakadályokon vagy töltéseken való átvezetésére (XV. 4/a fejezet), kutakból való vízkivételre (XIII. 2/b fejezet) stb. alkalmazzák. Működési elvük ismert: a víz csővezetéken a külső légnyomás hatására nyomás alatti mozgással folyik át. Szerkezetét tekintve a szivornyának két ága, felszálló (szívó) és leszálló (vízkibocsátó) ága van. Ezek egymással a szivornya felső szakaszával vannak ösz- szekapesolva (2741a ábra), alsó végük a felvízbe, illetőleg az alvízbe merül. A szivornya felső része íves alakú lehet, de csúcsa felé enyhén (0,1 -5- 1,0%-kal) emelkedő csőszakasz is összekötheti a szivornya két ágát (274/b ábra). Ha a szivornya felső részéből a levegőt légtelenítő szivattyúval eltávolítják, a szivornya a légköri nyomás következtében a vizet felszívja, és a felvízből az alvízbe vezeti. 274. ábra. Víz átvezetése szivornyán 431
