Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

Vízrendezési műtárgyak - XV. A csatornák, valamint a töltések műtárgyai

son, létesítünk. Ez rövid szakaszon egymás fölött elhelyezett, azonos magasságú lépcsőkből áll (257. ábra). A lépcsősor tagjainak számát és magasságát a teljes szintkülönbség, valamint az építési és a beruházási költségek figyelembevételével, néhány változat (két-, három-, és többlépcsős változat) összehasonlításával határozzák meg.

A tenéklépcső felső részét rendszerint széles bukóéiként (gátkoronaélkónt), küszöb nélkül, ritkábban kismértékben kiemelkedő küszöbbel építik meg. A küszöb felső részének méretei, különösen pedig a bukóéi hossza a vízhozamtól, valamint az átbukás hidraulikai jellemzőitől függ. Ha az átbukás tökéletes (szabad), vagyis ha az alvízszín a bukó koronája 2

pontosabban a hk = - H úgynevezett kritikus mélység alatt van, és ha a szelvény trapéz

alakú (fenéklépcsőknél leggyakrabban ilyet alkalmaznak), a keresett méretek J. A. ZAMAREN szerint az átbukó vízhozam és az egyéb mennyiségek összefüggését jellemző

Q = eM(b + 0,$nh)H3l2 m3/s

(184)

egyenletből számíthatók (258/a ábra), b a terpézszelvény fenékszélessége,

h az átbukási magasság, vagyis a csatorna vízmélysége Q vízhozam átfolyásakor,

v2

11 = h + Y' az átbukó víz energiavonalának magassága v0 m/s átfolyási sebes'iP

ség esetén; ha v0 < 1 m/s, a — sebességmagasság figyelmen kívül hagyható,

2 g

n a trapézszelvény rézsűhajlásának cotangense,

M = m ][2q = " ha fi az átbukási tényező,

e = 1 — a

h

h + bs

az oldalirányú kontrakciót jellemző együttható,

bs a trapézszelvény közepes szélessége; derékszögű falazatnál « = 0,2. Az e tényezőt csak akkor veszik tigyelembe, ha az oldalfalak a lépcső fölötti csatorna szelvényéhez viszonyítva szűkítették az átbukási szelvényt.

258. ábra. Fenéldépcsű szelvényei

(a trapózszelvény, b — fogasszelvény, c — az utófenék hosszmetszete)

418