Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
Vízrendezési műtárgyak - XIV. A vízrendezés céljára épített szivattyútelepek
F a szélkerék szélnek kitett felülete; általában F = 0,698d2, d a kerék átmérője (m), v a szél sebessége (m/s), k együttható; értéke 0,0004 ~ 0,001. A szélmotorok, bár olcsók, nem jelentenek állandó hajtóerőforrást, ezért csak kisebb területek vízrendezésére alkalmasak, ezeknél is tőképpen akkor, ha a vízelvezető rendszerben olyan tározó (halastó stb.) van, amely hosszabb szélcsendes időszakban a vizet befogadni tudja. Csehszlovákiában a szélmotorok nem biztosítják kellő mértékben a megszakítás nélküli szivattyúzást, a felesleges vizek időben való elvezetését, ezért mellettük mindig tartalékolni kell egyéb szerkezetű meghajtógépet is. Minthogy a szólmotorok teljesítőképessége aránylag kicsiny, a vízrendezés által érintett területet néhány szivattyúzási körzetre kell osztani. A szükséges szélenergia a vízrendezés mértékének megfelelően 0,01 H- 0,03 LE hektáronként és 1 m emelesi magasságonként. Az említett hiányosságok miatt a szélmotorokat az utóbbi 20 — 30 évben az egyéb meghajtógépek kiszorították. A gőzgépek a múlt század végéig a vízrendezési hálózatok szivattyúinak legelterjedtebb meghajtógépei voltak, és a régebbi (Csehszlovákiában például a Duna menti) szivattyútelepeket kizárólag gőzüzemre építették. Dugattyús szivattyúkon kívül újabban kis fordulatszámú centrifugálszivattyúkat is alkalmaztak, ennek következtében a gőzgép tengelye közvetlenül összekapcsolható volt a szivattyúval. A fordulatszámok különbözőségéből adódó nehézségek fogaskerék vagy más áttétel alkalmazásával hidalhatók át. A gőzgépek előnye, hogy állandó, folyamatos üzemben is nagyon üzembiztosán működnek, hogy hatásfokuk jó (? a ford.), valamint hogy teljesítmenvük (akár 50%-kal is) növelhető. Hátrányuk azonban, hogy a gőz fejlesztését korábban meg kell kezdeni, ennek következtében üzemkészségük kevésbé jó. Hátrányuk még az is, hogy a tökéletlenül elégett tüzelőanyag égéstermékei károkat okoznak, hogy a tüzelőanyagot a szivattyútelepre kell szállítani és ott raktározni, hogy az üzem megszakításakor energiaveszteség keletkezik stb. A gőzgépek helyszükséglete számottevő, minthogy magán a gőzgépen kívül a gépi berendezéshez tartozik még a gőzfejlesztő kazán, a magas kémény, a szénszállító, a szénraktározó, valamint a salakszállító berendezés, a kazántápszivattyú, esetleg a vízelőkészítő (lágyító stb.). Az 1 m emelési magasságra vonatkoztatott energiaszükséglet 0,012 -t- 0,014 LE/ha, különösen kedvező körülmények esetén 0,0094 LE/ha. Ma a gőzgépeket csak akkor alkalmazzák, ha a tüzelőanyag nagyon olcsó, például, ha a vízrendezés során kitermelt tőzeg használható tüzelőanyagként, vagy pedig ha a gőzgép egyéb célokra is használható (ilyenek például a mezőgazdaságban használatos lokomobilok stb.). b) Korszerű hajtógépek Ma a szivattyútelepeken villanymotorokkal vagy belső égésű motorokkal meghajtott szivattyúkat alkalmazunk. A vízrendezési gyakorlatban a kétféle meghajtás egyenértékűnek tekinthető. Alkalmazásukat illetően csupán a helyi építési, elrendezési, üzemi, fenntartási, valamint gazdasági körülmények döntők. Ezért a meghajtás módját gondos összehasonlító vizsgálatok alapján kell kiválasztani. Az összehasonlító vizsgálatok folyamán az adott körülmények figyelembevételével mérlegeljük a kétféle meghajtási módszer előnyeit és hátrányait, és ennek a kölcsönös összehasonlításnak alapján indokoljuk az egyik vagy a másik meghajtási mód alkalmazását. A villanymotorok nagyon alkalmas meghajtógépek. Kezelésük egyszerű, üzembentar- tásuk szennyeződés képződésével nem jár, sebességük (fordulatszámuk) könnyen szabá26 Vízrendezés — 44 312 401
