Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
Vízrendezési műtárgyak - XIV. A vízrendezés céljára épített szivattyútelepek
egymáshoz (egy szivattyúnál esetleg 8 -í- 10 tokozat is). Az ilyen szivattyúkat többlépcsős szivattyúknak nevezzük. Több nyomásfokozatot a közepes, vularnint a nagynyomású szivattyúknál alkalmaznak. A többlépcsős szivattyúk teste henger alakú, az átmenetet a szivattyútesthez terelőlapátok biztosítják. Ezekben a víz sebessége nyomássá alakul. A vízrendezésnél rendszerint nincsen szükség egynél több nyomásfokozatú szivattyúkra, mert az emelési magasságok általában kicsinyek, és ezert a kisnyomású szivattyúk kielégítik a követelményeket. A tengelyelrendezést tekintve gyakoribbak a vízszintes tengelyű, fekvő szivattyúk. Ezeket a szívóakna vízszíne felett helyezik el, és ha lehetséges, közvetlenül kapcsolják össze a hajtógéppel (2119. ábra). Csak indokolt esetekben, például ha kútból kell vizet szivattyúzni, alkalmaznak álló centriíugálszivattyúkat. Ezeket leggyakrabban álló villanymotorral, közvetlenül kapcsolják össze. A szivattyúkat vagy a vízszín tőié, vagy a vízszín alá helyezik, mély csőkutaknál a villanymotor is a víz színe alá kerül. A vízszín alatti üzemre szerkesztett szivattyúkat nevezik búvárszivattyúknak. A szivattyúk szokásos, a szivattyúakna vízszíne fölötti elhelyezésénél alapvető követelmény, hogy a Hrs = Hgs + hzs + y m (180a) vákuometrikus szívási magasság ne haladja meg a megengedett legnagyobb értéket. A megengedett legnagyobb érték kedve ző körülmények között 8 m, általában 6—7 m, kis szivattyúknál 4 -r- 5 m. Hgs a geodéziai szívási magasság; értékét a szivattyú tengelyének a szívóakna legalacsonyabb vízállása feletti magas ága szabja meg (238. ábra), fi a szívócső hidraulikai ellenállása; ez magában foglalja a szívócsőben keletkezett összes nyomásveszteséget, c a víz sebessége a járókerékbe lépés előtt; általában 2 m/s vagy ennél nagyobb. A megengedett szívási magasság túllépése és a szívócsőben érvényesülő nyomásoknak a telített vízgőz nvomására való csökkenése következtében úgynevezett kaviláció keletkezik. Ezt olyan tereknek képződése jellemzi, amelyekben víz helyett vízgőz van. Ez a jelenség számottevő mértékben csökkenti a. szivattyú teljesítményét es hatásfokát. A szivattyú nyugodt járásának megzavarásával, valamint korróziós hatásával a járókerék gyors elhasználódását okozza. A centrifugálszivattyú által szállított vízhozamot a Q = Fv (m3/s) összefügés jellemzi. F .a járókerék átfolyási szelvénye, V a víz átfolyási sebessége. Ezeknek az értékeknek, különösképpen a sebességnek meghatározása nem könnyű. Ezért a szivattyúgyártó vállalatnak a szivattyú szállításakor közölnie kell a szivattyú normális körülmények között szállított vízhozamát, emelési magasságát, fordulatszámát, energiaszükségletét és hatásfokát jellemző adatokat. Kis nyomású, terelőlapátok nélküli szivattyúk hatásfoka, i)c = 0,5 -T- 0,6, egylépcsős, terelőlapátokkal ellátott szivattyúké 0,54 — 0,85, többlépcsős, nagyobb szivattyúké 0,65 -í- 0,87. Az álló vagy a fekvő szárnylapátos szivattyúkat (propellerszivattyukat) az jellemzi, hogy járókerekük vastag kerékagyból (F) és az ehhez csatlakozó 2—4 szárnylapátból All. A kerékagy átmérője mintegy fele a szívócső átmérőjének. A lapátok vagy rögzítettek — hozzá vannak csavarozva vagy öntve a kerékagyhoz, —, vagy a Kaplan-turbinához hasonlóan elfordíthatok. A lapátok elfordíthatósága lehetővé teszi a vízhozam, valamint .az emelési magasság változtatását anélkül, hogy a hatásfok számottevő mértékben megváltozna. A szárnylapátok felett vannak a víz mozgásirányát módosító vezetőlapátok. Minthogy a víz a szárnylapátokon a tengellyel párhuzamos irányban áramlik át, ezt a szivattyút axiális szivattyúnak is nevezik.
