Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
okait, megszüntetésének lehetőségeit stb. A hidropedológiai vizsgálat lényegével a II. 2/a, végrehajtásának részleteivel a XX. 2/b fejezetben foglalkozunk. Azonban már a növényzeten, valamint a talajon észlelhető különböző külső jelekből is következtethetünk a talaj elvizenyősödésére és az elvizenyősödés mértékére. Jól felhívják a figyelmet az elvizenyősödésre a fitológiai jellemzők. Ezek a növényzet külső alakjában, összetételében és fejlődésében észlelhetők. Még csekély de állandó vízfölöslegre mutat a növényzet egészségtelen elszíneződése, vagyis az üde zöld színű növényzet színének zöldessárgává, majd világossárgává való változása (az úgynevezett chlorosis), a kultúrnövényeket pedig fejlődésük során az elvizenyősödött talajon kedvező fejlődési feltételeket találó nedvességkedvelő, valamint lápi növényzet szorítja ki. Vízfeleslegre mutat a tarack (Agropyrum), a réti boglárka (Ranunculus acerj, a marti lapu (Tussilago far fara), a zergeboglárka (Trollius eur opens), az őszi vérfű (Sanquisorba officinalis), a kosbor (Orchis), a zöld acat (Circium oleraceum), a kikerics (Colchicum). Nagyobb mértékű elvizenyősödésre mutat a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a szittyó (Juncus), a pántlikafű (Phala- ris arundinacea) és más, korábban már említett lápi növény (lásd az I. 2/a fejezetben a tőzegtelepekre vonatkozó részt). A fák közül a fűz, a kecskefűz, az éger, a nyír stb. jelzi az elvizenyősödést. Az elvizenyősödés további jele a növények hiányos fejlődése-, tavasszal köny- nyen kifagynak, nagyobbra nőve megdőlnek, elgyomosodnak (például a gabonák), későn érnek, esetleg el is rothadnak (a kapások), baktériumok okozta növénybetegségekben szenvednek (például a burgonyagumók bakteriózisa, a zöldségfélék lágyrothadása), megtámadják őket a penészgombák (pl. a burgonyapenész, a lisztharmat, a hópenész) vagy a rovarkártevők (kukacok, férgek). Ugyancsak fenyegeti növényeket a tenyészidőben a nagymértékű elgyomo- sodás is. Jól tájékoztatnak a talaj elvizenyősödéséről a hidropedológiai jellemzők is. Figyelemre méltó itt mindenekelőtt a talaj színe, minthogy az elvizenyősödés következtében a talaj felszíne sötétebb színűvé válik. Különösképpen tavasszal nagyon szembetűnő ez a jellemző, amikor a talajt növényzet még nem fedi, és így az elvizenyősödés különösen jól felismerhető. Ugyancsak jól jelzi a tavaszi időszakban az elvizenyősödött és ezért hideg talajú területeket a hosszan megmaradó hótakaró, még abban az esetben is, ha az elvizenyősödésnek egyéb ismertetőjelei nincsenek. Ha az elvizenyősödött talajból, főképpen a gleyes rétegből mintát veszünk, gyakran észlelhetjük a vastartalom miatt keletkező foltok, erek alakjában jelentkező jellemző zöldes, kékes, rozsdás elszíneződést. A talaj elvizenyősödésére mutat a mocsár szag is. Elvizenyősödésre következtethetünk akkor is, ha szántáskor a talaj nehezen művelhető meg, ha a rögök nehezen porhanyósíthatók stb. Az elvizenyősödött 38
