Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A helyi vízrendezés létesítményei - XII. Különleges talajcsövezési módok
hidraulikai esés (/) hatására is mozog. Ezt a mozgást a vh = ki Darcy-féle képlet jellemzi, k a talaj áteresztőképességi együtthatója. Az elektroozmotikai víztelenítéskor tehát az eredő szivárgási sebesség a v = vh + V‘ = ki + keE em/s (174> összefüggésből számítható. Ezért az elektroozmotikai áteresztőképesség elektroozmométerrel való meghatározása során a víz kivezeteset úgy kell megoldani, hogy a hidraulikai esés,. / = 0 legyen, és a víz a talajon csupán az elektromos áram hatására szivárogjon át. A. CASAGRANDE szerint ez az együttható független a talaj jellemzőitől, és értéke 1 V/cm elektrokinetikai esés érvényesülésekor ke = 5 • 1CT5 cm2/Vs. Sok kutató azonban egyéb értéket is mért; Csehszlovákiában például A. MISLIVEC végzett ilyen méréseket. Eredményei szerint k — 0,285 cm/nap = = 3,31 ■ 10~6 cm/s áteresztőképességű iszap elektroozmotikai áteresztőképességének együtthatója, ke = 9,16 • 10~6 cm2/Vs stb. A (1-74) egyenletre tekintve látható, hogy az elektroozmotikai talajcsövezés célja lényegében a szivárgás meggyorsítása olyan vizet nehezen áteresztő talajokban, amelyekben a hidraulikai esés hatására lejátszódó szivárgás sebessége nagyon kicsiny, és a szokásos talajcsövezéssel való vízelvezetés céljaira nem elegendő nagy. Ez a megállapítás különösképpen a k ^ 1 ■ 10~6 cm/s áteresztőképességi együtthatójú agyagos, valamint agyagtalajokra érvényes. Az elektroozmotikai talajcsövezés ezekben a talajokban a leghatékonyabb. ^ gyakorlati tapasztalatok arra mutattak, hogy az elektroozmózis jelenségének alkalmazásakor a szivárgás mértéké az elektroozmózis nélküli szivárgáshoz viszonyítva százszorosán megnövekedett. Az elektroozmózis hatására a talaj egyidejűleg tömörödik és teherbírása növekszik, mivel a víznek a talaj hézagaiból való eltávozása következteben csökken a talaj porozitása és fokozódik tömörsége. Az eléggé vízáteresztő homoktalajokban az elektroozmotikus hatások nem számottevők. Azonban már a kötöttebb, általában az 1 ■ 10~6 cm/s-nál nagyobb áteresztőképességi együtthatójú talajok is kevésbé alkalmasak az elektroozmotikai talajcsövezés módszerének alkalmazására. Az elektródák közötti talaj víztelenítésének (dehidratizációjának) mértéke nem állandó. A legnagyobb az anódnál és a legkisebb a katódnál. Ezért a talaj víztelenítésének egyenletessége szükségessé teszi, hogy az elektródák közötti távolság kicsiny, átlagosan 1,50h- 2,00 m legyen. Ilyen elektródatávolság alkalmazásakor 60 — 220 V feszültséget alkalmaznak, vagyis az elektrokinetikai esés, E — 0,4 -H 1,1 V/cm. Ennél nagyobb feszültség biztonsági okokból nem engedhető meg. Az áram intenzitása 2-^-5 A/mm2 szokott lenni. A talaj egy m3-ere vonatkoztatott energiaszükséglet az eddigi tapasztalatok szerint, átlagosan 1 ~ á kWó, egyes esetekben ennél jóval több is lehet. 386
