Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
minőségét rontja (I. 1/a); a víz elzárja a levegőjáratokat, a nagymértékű párolgás következtében a talaj hidegebbé válik, megmunkálhatósága és termő- képessége csökken. A legrosszabb eset az, amikor a magas talajvízállás vagy a kapillaritás következtében egészen a felszínre jutott talajvíz hatására a talaj annyira átnedvesedik, hogy posványossá válik, lápok keletkeznek stb. Azonban még akkor is keletkezik többé-kevésbé jellegzetes gleyes réteg, ha a stagnáló talajvíz mélyebben fekszik. Ezt a réteget az adszorpciós komplexum destrukciója és egyéb káros folyamatok (nem megfelelő mértékű szellőzés, anaerobiózis stb.) jellemzik. A valódi gleyes talajoknál a humuszos szint rendszerint sekély (25 — 30 cm vastag), a gleyes szint pedig nagyon közel ér a felszínhez, a podzo- los-gleyes talajoknál (a gleyes podzoloknál) a gleyesedés a podzolosodással kombinálódik. Más típusúak a tőzeges-gleyes talajok. Ezeknél a tipikus gley- talaj rendszerint vastagabb tőzegréteg alatt van. Ezekkel a tizikailag káros jelenségekkel kapcsolatosan, különösen a liumifi- káció folyamán, romlik a talaj biokemizmusa is. Ennek következtében korlátozott levegőbejutás, nem kielégítő mértékű oxidáció és gyenge mikrobiológiai tevékenység mellett savanyú humusz képződik, vagy pedig a folyamat tőzege- sedéssé, sőt szenesedéssé alakul át (I. 1/a fejezet). Ebben a környezetben a kultúrnövények nem találják meg a fejlődésük szempontjából megfelelő körülményeket. Ezért elpusztulnak, helyükbe a lápi növények, a savanyú füvek és a különböző gyomnövények lépnek. Ennek következtében a keletkezett mocsár talaja terméketlenné, értéktelenné válik, a környezetre pedig a nagymértékű ködképződés, a levegő hőmérsékletének csökkentése stb. miatt egészségileg káros. A mocsarak legkárosabb változatai a tőzeges területek (14. ábra). Ezek az állandóan víz alatt levő területeken a vízinövényzet elpusztult részeinek elbom- lása, az úgynevezett tőzegesedés (ulmifikáció) eredményeképpen keletkeznek. Ez a bomlás kevés levegő es oxigén, de feleslegesen nagy vízmennyiség jelenlétében játszódik le. A folyamat eredményeképpen a szerves anyag nem bomlik szét teljesen, hanem nagy széntartalom mellett megtartja szerkezetét, és fokozatosan kialakul a nagy (50%-nál nagyobb) humusztartalmú, számottevő ásványi anyagot nem tartalmazó, összefüggő, sőt gyakran jelentős vastagságú, barna vagy fekete tőzegréteg. Tőzegtelepeknek azokat a területeket nevezzük, amelyeket (lecsapolt állapotban) legalább 50 cm vastagságú tőzegréteg borít. A tőzegréteg vastagsága és kiterjedése különböző lehet. Mélysége Csehszlovákiában rendszerint 1 -r- 2 m, kivételesen 4 m; a 8 m-es mélység már nagyon jelentős. A tőzegtakaró vastagságának évi növekedése az első 20 -h 40 évben az 1 cm-t is eléri, később, a helyi körülményektől függően, sokkal kevesebb. 1 m vastag, fiatalabb, mohás tőzegréteg keletkezéséhez mintegy 500 év, ugyancsak 1 m vastag, elbomlott, fekete tőzeg keletkezéséhez kb. 1000 óv szükséges. A tőzeg keletkezésének fő fedtétele a fölöslegesen nagy vízmennyiség jelenléte 34
