Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés fő létesítményei - IX. A vízelvezető hálózat befogadója
a mesterséges befogadókra találunk példákat tavak lecsapolásánál, valamint tengerhez közeli területek vízrendezésénél, ahol az árapály miatt a tengerbe torkolló folyók vízszíne nagymértékben ingadozik. A mesterséges befogadó és az ezzel kapcsolatos szivattyúzás alkalmazása mindig jelentős építési és üzemi költségekkel jár. Ezért a szivattyús, valamint a gravitációs vízbevezetés egyesítésével arra törekszünk, hogy szivattyúzásra csak elkerülhetetlen esetekben legyen szükség. Ennél a részben szivattyús, részben gravitációs vízbevezetésnél a vízelvezető rendszer vize a befogadó alacsonyabb vízállásai idején, tehát viszonylag hosszú idón át gravitációsan jut a befogadóba, a szivattyúzás pedig csupán rövidebb időszakra, a befogadó magas vízállásainak idejére korlátozódik. Ha a szivattyúzást elkerülni nem lehet, a részben szivattyús, részben gravitációs vízbevezetés mind műszaki, mind gazdasági szempontból nagyon előnyös, és ezért a vízrendezési gyakorlatban széles körben használatos. a) Részben szivattyús, részben gravitációs vízbevezetés Szivattyús, valamint részben szivattyús, részben gravitációs vízbevezetés alkalmazásakor ki kell elégíteni azt az alapvető követelményt, hogy a lehető legrövidebb ideig, a lehető legkisebb vízhozam szivattyúzására legyen szükség. Ez a követelmény különböző beavatkozásokkal elégíthető ki. Ezeknek célja egyrészt azoknak a területeknek csökkentése, amelyeknek vizeit szivattyúzással kell a befogadóba emelni, másrészt pedig a befogadóba gravitációsan bevezethető vizeknek a csak szivattyúzással a befogadóba vezethető vizektől való elválasztása. Különösképpen az alábbi létesítmények és beavatkozások alkalmazása ajánlatos: 1. A külvízcsatornák és az árapasztó csatornák felfogják és gravitációsan a befogadóba vezetik a felszíni, valamint a felszín alatti külvizeket, vagy nagyvizek idején tehermentesítik a vízfolyást, és ezzel a szivattyús átemelést csak a belvizekre korlátozzák. 2. A vízrendezés által érintett területeken átfolyó vízfolyások töltésezésével megakadályozzuk a területek elöntését, ennek következtében a vízfolyásból — töltésezés híján - kiömlő vizek nem szaporítják a szivattyúzandó vízmennyiséget. 3. A befogadó alcsonyabb vízállásai idején lehetővé teszik a gravitációs vízbevezetést, ezáltal rövidebb időre korlátozódik és gazdaságosabbá válik a szivattyúzás. 4. A többsávos vízrendezés alkalmazásakor a magasabban lek vő területek vizét gravitációsan vezetik a befogadóba, és csupán a legmélyebben fekvő területek vizét kell átszivattyúzni. 5. A tározómedencék azáltal csökkentik az átszivattyúzandó vízmennyiséget, hogy egy időre tározzák a vízelvezető rendszer vizeit, és ezáltal lehetővé teszik, hogy azok később, amikor a befogadó vízállása alacsonyabb, gravitációsan folyjanak a befogadóba. Az említett létesítményeket és módszereket egyszerűbb esetekben különállóan, rendszerint azonban célszerűen kombinálva, úgy alkalmazzuk, hogy a lehető legkisebb mértékű szivattyúzásra legyen szükség. A szivattyúzás műszaki megoldásának gyakori esetet ábrázolja a 148. ábra. A befogadó vízfolyás árvizei ellen a területet töltések védik (VIII. 4. fejezet). Ezek vagy a magasabb területekhez csatlakoznak, vagy teljes hosszában szegélyezik a vízrendezés által érintett területet. A magasabb területekről származó külvizeket külvízcsatornák fogják fel (VIII. 2/a tejezet), az átlolyó vízfolyás vízhozamát árapasztó csatorna csökkenti, ennek következtében csupán magáról az alacsony fekvésű területről származó vizeket kell a befogadóba szivattyúzni. Ha szükséges, a vízrendezés által érintett területen átfolyó vízfolyást is töltésezni kell, a vízelvezető tőcsatornát pedig bújta- tóval kell a vízfolyás alatt átvezetni (149. ábra). 263
