Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - VI. A vízelvezető létesítmények mélységének és távolságának meghatározása
csövezés alkalmazása a kevésbé kedvező éghajlati és talaj viszonyú, magasabb fekvésű, hegyvidéki területekre is kiterjedt (ahol a csapadék mennyisége viszonylag nagy, a talaj pedig nagyon podzolos volt stb.) felismerték, hogy a vízelvezető létesítmények mélységét nem szabad egyetlen értékkel megszabni, hanem meghatározásakor figyelembe kell venni a vízelvezető létesítmények megválasztását és alkalmazását együttesen megszabó különböző szempontokat. a) A vízrendezési létesítmények mélységének vizsgálata A vízrendezési létesítmények mélységét általában a vízrendezés célja, az el- vizenyősödés okai, a vízrendezés által érintett terület talajának fajtája és fejlettsége, alkalmazásának módja, továbbá építési, helyi, vízelvezetési (terepalakulási), beruházási és egyéb szempontok szabják meg. Mindenekelőtt a vízrendezés célja, valamint az elvizenyösödés okai játszanak fontos szerepet (I. 3. fejezet). Ha csak a helyi vagy a külső területekről származó felszíni vizek elvezetése szükséges, a vízelvezető csatornák és árkok mélységét a vízszállító képesség szabja meg. Ezzel szemben azokat a külvízcsatornákat vagy övcsatornákat, árkokat, esetleg talajcső-vezetékeket, amelyek kizárólag a felszín alatti külvizeket — vagy ezeket is — fölfogják, gyakran egészen az elvizenyősödött talajréteg alsó síkjára, tehát viszonylag mélyre (3 -h 5 m-re, sőt még mélyebbre) helyezzük. Ha a területet a helyi talajvíz tette vizenyőssé, a sekélyebb elhelyezésű vízrendezési létesítmények hatása gyorsabb, a mélyeb- beké lassúbb. Ha tehát egyéb szempontok is lehetővé teszik, a vízrendezési létesítmények kicsiny mélységre helyezése akkor indokolt, ha az a célunk, hogy a vízrendezés gyorsan éreztesse hatását (pl. hogy tavasszal vagy záporok után stb. a felesleges vizet a létesítmények gyorsan elvezessék). Nagyon fontos azonban az is, hogy a vízrendezési létesítmények mélységének meghatározásakor figyelembe vegyük a talaj fajtáját és fejlettségi állapotát. Ebből a szempontból a vízrendezésnek a talaj összetételére, szerkezetére és kiimatogenetikai fejlődésére gyakorolt hatása mértékadó. A leszívási görbével kapcsolatos előző megfontolások eredményei szerint, ha a vízrendezési létesítmények mélysége változatlan, lazább talajból hatékonyabban és egyenletesebben lehet a felesleges vizet eltávolítani, mint kötöttebből. Ez azt jelenti, hogy a vízrendezési létesítmények mélységének hatása annál nagyobb súllyal jut kifejezésre, minél lazább a talaj. Minthogy azonban a laza talaj a talajvízszín túlzottan nagymértékű süllyesztésekor könnyen igen nagy mértékben kiszáradhat (77. ábra), érvényes viszont az a megállapítás, hogy lazább talajoknál a vízrendezési létesítményeket kisebb mélységre kell helyezni, mint kötöttebbeknél. Az ilyen, különösképpen az iszaptalajoknál, a vízrendezési létesítmények nagyobb mélységre helyezését indokolhatja azonban az, hogy ennek következtében a növénytermesztés szempontjából hatékony szelvény 141
