Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései

T a felszíni lefolyás időtartama az eső vagy a hóolvadás megszűntétől számítva, órákban kifejezve,

qp z= oi az o lefolyási tényezőnek és az i (mm/óra) csapadékintenzitásnak megfelelő fajlagos felszíni vízhozam,

kx a talaj T időtartamnak megfelelő, átlagos áteresztőképességi együtthatója (mm/óra),

I a vízrendezés által érintett terület esése,

m a talaj felszínének a korábban említett értékeknek megfelelő érdességi tényezője (121. oldal).

Ha a vízrendezés célja a talaj káros elöntések elleni védelme, a vízelvezető csatornák vagy árkok távolságának számításakor a T vízelvezetési időt a termesztett növények szempontjából a tenyészidőben vagy a tenyészidőn kívüli időszakban megengedett elöntési időtartam figyelembevételével, a már említett szovjet adatok alapján összeállított alábbi táblázatnak megfelelően kell meghatározni (I. 2/a fejezet):

A termesztett növény

Vízelvezetési idő (7 nap)

a tenyészidőben | tavasszal

Zöldségfélék

Őszi vetésű gabona

Tavaszi vetésű gabona

Legelők

Rétek

0,2 -r- 0,25 0,3 -i- 0,5 0,3 -r- 0,5 0,75 -r- 0,8 1,0 -r- 1,5

3 -T- 5 5H- 7 10-^ 15 1015 20— 25

A gyakorlatban mindig a legveszélyesebb esetet kell választani. Talajvízszín-süllyesztésnél a csatornák vagy a talajcsövek mélységét illetően a (39) kifejezés teljes mértékben érvényes. Ha a talajt a beszivárgó csapadékvíz teszi vizenyőssé, és a vízelvezető létesítményeket egészen a vizet át nem eresztő rétegre helyezik, a H és az R mennyiségek kapcsolatát a (25) egyenletR

bői fejezhetjük ki (127. oldal). A (25) egyenletből az l — - helyettesítéssel az

(H — hn) m

(43)

összefüggés vezethető le.

II a vízelvezető létesítmények mélysége,

hn a vízrendezési norma, vagyis két szomszédos vízelvezető csatorna vagy talajcső között elérendő vízszínsüllyesztés mértéke, k a talaj áteresztőképességi együtthatója (m/s),

137