Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései

Ha a talajvízszín vagy a vizet át nem eresztő réteg vízszintestől való eltérése az a szöggel vagy a tg a = i eséssel jellemezhető (68. ábra), a sebesség a

egyenlettel fejezhető ki, így az fx = y szelvényen átszivárgó vízhozamot a

9 = ^ + |)

egyenlet jellemzi.

Átalakítva ezt az összefüggést az

<ix = Hyiy = Qdy - i, Q — kiy Q — kiy

egyenletet, ezt integrálva az

ix = — ^ ln (Q — kiy) — y -f- C ki

(28a)

(28b)

(29a)

összefüggést írhatjuk fel.

Minthogy a h magasságú, elvizenyősödött rétegen átszivárgó vízhozam, Q - kih, a fenti egyenletet az

ix = — h In ki(h — y) — y + C (29b)

alakban is írhatjuk, x = r és y = h0 értékek figyelembevételével kiszámítva a C integrálási állandó értékét:

i(x — r) = h In -----— — (y — h0). (29c)

h — y

b) Az elvizenyősödött

Ha az elvizenyősödött réteg alatti vízzárótalaj olyan mélyen van, hogy a vízelvezető létesítmény (talajeső, árok) a vízzáró talajréteg felett van (69. ábra), a talajcsőhöz, árokhoz egyrészt a felette levő, másrészt az alatta levő rétegből szivárog a víz. A feladat megoldásakor A. N. KOSZTYAKOV abból az alap- feltevésből indul ki, hogy az ekvipoten- ciális vonalak közelítőleg kör alakúak, és így a vízelvezető létesítményhez a létesítmény szintje alatti talajból szitalajrétcg vastag

69. ábra. Váztat a leszívást görbe egyenletének meghatározásához. A vízzáró réteg nagyon mélyen van

9 Vízrendezés — 44 312

129