Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - V. A vízrendezés elméleti kérdései
akadályozza, az említett feltételezett eset nem, vagy csak jelentéktelen mértékben fordul elő. Ezek az elméleti megfontolások csupán akkor érvényesek kötött talajokra is, ha azok kötöttségének mértékét a kolloidális anyagok egy részének kimosásával vagy mésszel való kicsapásával, vagy azáltal, hogy a kötött talajhoz a kötöttséget csökkentő anyagokat kevernek, csökkentik. A talajvíz csatornák, árkok, talajcsövek és kutak alkalmazásával vezethető el. A felesleges talajvíz elvezetésének eredményeképpen csökken a talajvízszint. A vízrendezési létesítmények alkalmazását, elrendezését különböző szempontok befolyásolják, a legfontosabb azonban az a körülmény, hogy az elvizenyősödött talajréteg vastag vagy vékony. Ezért a következőkben a talajvízszín süllyesztésének kérdését ebből a szempontból vizsgáljuk. a) Az elvizenyősödött talajréteg vékony Ha a vizet át nem, eresztő réteg kisebb mélységben van, vagyis az elvizenyősödött talajréteg vékony, a vízelvezető létesítmények (csatorna, árok, talajcső) erre a rétegre helyezhetők. Az így elhelyezett vízelvezető létesítmények nagyon hatékonyan működnek, minthogy azokba a fenékszintjük alatti rétegekből nem jut víz. Ezeknek a vízrendezési létesítményeknek hatását elméletileg kétféleképpen tanulmányozhatjuk; vagy azt vizsgáljuk, hogy hogyan alakul a lo- szívási görbe általában az idő vagy a szivárgás kezdetétől számított időtartam függvényében, vagy pedig a leszívási görbe megengedett legmagasabb helyzetét határozzuk meg. Ha azt vizsgáljuk, hogy a leszívási görbe a szivárgás időtartamának függvényében hogyan változik, abból az egyszerűsítő feltevésből indulunk ki, hogy homogén talajban az egyenes vonaléi befogadónak tekintett vízelvezető létesítményhez a vízrészecskék úgy szivárognak, hogy a vízelvezető létesítménytől mért távolság függvényében sebességük csökken. A csökkenés mértéke áramvonaluknak a vízszintestől mórt eltérésének felel meg (64. ábra). Ha a vízelvezető létesítmény függőlegesében a szivárgási sebesség v0, az említett feltétel a vízszintessel cp szöget bezáró áram vonalú pontra vonatkozólag matematikailag a vs — v0 cos (90 — cp) = v0 sin cp (21) •összefüggéssel fejezhető ki. Ha tehát az A pontból elindult folyadékrészecske t idő alatt az AO = h = v0t utat futja be, a B pontból elindult részecske a B' pontba jut, és a BB' = s = = vBt = v0t sin cpB = h sin cpB utat teszi meg. Ha O a poláris koordináta- rendszer pólusa, akkor a B' pont rádiusza (qb ) a Qb = OB- BB' sin cpD — h sin cpB = h 1 — sin2 cpg sin cpB (22a) 125
