Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
NAGYOBB VÁROSOK SZENNYVÍZTISZTÍTÁSA Mélylevegőztető medence a terveket Boda János (Mélyépterv-Komplex Zrt.) adta ki, míg a kiviteli tervek készítője Brenner József (Hidrokomplex Kft.), a rothasztással kapcsolatos terveket a Roediger cég készítette. Székesfehérvár Székesfehérvár 1972-ben ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját. A város alapját Géza fejedelem vetette meg. A mai város környékét hajdan mocsarak borították, mely jól védhető erődítmény kialakítását tette lehetővé. Az Álba Regia nevet a középkor idején kapta. Árpád fejedelemnek és törzsének itt volt az első szálláshelye és itt alakult ki az állami szervezet első központja, székhelye. Szent István korában már fallal övezték, és különleges kiváltságokkal ruházták fel. Bár később a királyi székhelyet Esztergomba, majd Budára helyezték át, Székesfehérvár „székvárosi” rangját megtartotta. Ötszáz éven át itt koronázták meg uralkodóinkat. A középkori város a török időkben pusztult el. A csaknem elnéptelenedett várost a XVIII. században a magyarok mellett részben szerbekkel, részben németekkel telepítették újra be. A püspökséget Mária Terézia 1777-ben alapíttatta újra. A II. világháború után a város nagyarányú iparfejlesztés színhelye volt, mely a kapcsolódó új lakótelepekkel jelentős változást hozott az ősi város arculatában. Az ivóvízellátás alapjait már az I. világháború előtti időszakban lerakták. 1948-ban Székesfehérvár 80%-a részesült vezetékes ivóvízellátásban. A vízbázis-kérdés végleges megoldást a 70-es évek elején a rákhegyi, majd a Kincses-bányai vízbázis kiépítése eredményezte. A csatornázás és szennyvíz- tisztítás múltja Székesfehérváron szintén száz éves múltra tekint vissza. A korszerű szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás már a XX. század elején elkezdődött. 1914-ben helyezték üzembe a 2-6000 m3/d kapacitású sóstói szennyvíztisztító telepet, mely 2000-ig üzemelt. Ez a telep egy hosszanti átfolyású, kézi iszap-kiemelé- ses, vasbeton ülepítő medencéből, egy földmedencés puffer térből és a Sóstó déli részéből leválasztott „csörgedeztető-mezős - utótisztító tavas” szennyvíz-tisztítóból állt. 1968-ra elkészült el a 18 000 m3/d (57 000 LE) kapacitású, eleveniszapos biológiai szennyvíztisztító telep anaerob iszapkezeléssel és szűrőágyas iszapvíztelenítéssel. 1983-ra a folyamatos bővítések nyomán (gépi rács, ikerkamrás levegőztetett homok-fogó, 1 db. Dorr- előülepítő, 4 kamrás levegőztető-medence (Messner lemezhez hasonló elemekkel), 2 db. Dorr utóülepítő) 140 000 LE/d kapacitásúra fejlődött. ■ 97 Iszapsűrítő
