Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
NAGYOBB VÁROSOK SZENNYVÍZTISZTÍTÁSA Levegőztető, háttérben a rothasztó tornyokkal 1956-ra a hálózat hossza azonban mindössze alig 10 km-rel bővült. Ennek oka az volt, hogy a szomszédos Jugoszláviával kialakult kedvezőtlen politikai kapcsolat következtében a határmenti városok fejlesztését, így Szegedét is visszafogták. A csatornázás szükségességére azonban egy 1955- ben bekövetkezett járvány egyértelműen rámutatott. A hálózatfejlesztés mellett egy 4,0 m3/s kapacitású átemelő megépítése is szükség volt. A tervek változatlanul hűek maradtak ahhoz az elvhez, hogy szennyvíztisztításra nincs szükség, mert a Tisza mindent befogad. Az 1970-es évek közepén az OVH tanulmányt készíttetett ugyan a szennyvíztisztítás megoldására, de érdemi intézkedés a megvalósításra nem történt. Érdekesség, hogy a tanulmányban szerepelt egy olyan megoldási javaslat is, mely a Holt-Tisza medrét ajánlotta „levegőztető térnek” kialakítani úgy, hogy abba úszó levegőztető turbinák sorát helyeznének el. Bertók László tervező az Oviber közreműködésével el is jutott a beruházási program tervszakaszig, de ezt követően az egész téma lekerült a napirendről. A 80-as évek közepén az OVH nagyarányú szennyvíztisztítási programot kezdeményezett. A program kezdetben tíz város szennyvíztisztításának megoldását irányozta elő, később ez a szám nyolcra zsugorodott (pénz hiányában Szolnok és Szeged maradt ki). A hivatkozás persze az volt, hogy először a vízfolyások felső részén kell a tisztítást megoldani. Az említett két városnak is az az érdeke, hogy tisztább vizet kapjon a felső szakaszról, másrészt „ne a Jugóknak tisztítsunk”, mivel arrafelé amúgy sem létezik semmiféle szennyvíztisztítás. A 90-es évek elején ismét napirendre tűzték a szegedi szennyvíztisztítás kérdését. A dán Krüger cég készített ajánlatot, amely hatékonyság szempontjából bár megfelelt, de a javasolt technológiai elemek, gépi berendezések (pl. vízszintes tengelyű levegőz- tetők stb.) korszerűtlensége, valamint a felkínált gazdasági feltételek a lehetőség elvetését eredményezték. 1994-ben Algyő épített egy korszerű, 2000 m3/d kapacitású, mechanikai és biológiai fokozatot nyújtó telepet, majd elkezdték a városi nagytelep előkészítését. Az akkor illetékes Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium a megyei városok részére külön támogatási programot dolgozott ki - elválasztva a többi kisebb településtől. Indokul az szolgált, hogy ezek nagyságuknál fogva „ne szívják el a pénzügyi keretet” a kisebbek elől, másrész előnyt is élveztek, mivel a beruházások fajlagos hatékonysága ezeknél kedvezőbb. Ez utóbbi elv követte a 91/271 EU Azt anaerob rothasztok 95
