Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)

Szennyvíztisztítás a II. világháború után

A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Levegőztető medence az agárdi szennyvíztelepen teljesen felszámolták, az egységesítési rendszer le­épült, elvesztette jelentőségét. Az országra tóduló külföldi gyártók bizonyos - sokszor nem is létező gazdasági előnyök ígérgetésével - gyakran igyekez­tek elavult berendezéseiket a szakmai ismeretekkel alig rendelkező önkormányzatokra ráerőszakolni. Pécs szennyvíztisztítását például 30 éves (vízszin­tes tengelyű) levegőztető eljárással kívánták meg­oldani. Nehezen fogadták el azt a nézetet, hogy az ország számára immáron nem olyan berendezés kell, ami évtizedek óta működik, hanem olyan, amely évti­zedek múltával is korszerű és gazdaságos lesz, s a jövőbeni feltételeket mintaszerűen kielégíti. Szennyvíztisztítási eljárások A csatornán érkező szennyvizet minden körülmé­nyek között először a darabos anyagoktól kell elő­ször mentesíteni. Ennek eszközei a kőfogó, a dur­varács, a finom-rács (szűrés 5-20 mm pálcaosztás), a homokfogó műtárgy. E tisztítási fázist összefog­lalóan „mechanikai előtisztításként” szokás emle­getni. Régebben főleg bővizű befogadók esetében ez jelentette magát a szennyvíztisztítást, a továb­biakat a folyó hígító és öntisztító hatására bízták. Ezt követi az ülepítés, melynek feladata az úszó, le­begő anyagok leválasztása. (Hidraulikai szempont­50 ■ ból megkülönböztetik a hosszanti, függőleges, és a sugárirányú áramlással kialakított medencéket). A mechanikai tisztítás, az ülepítéssel kiegészítve együttesen az I. tisztítási fokozatot jelentik. Ezt követi az ún. biológiai vagy II. tisztítási foko­zat. A hetvenes évekig a csepegtetőtestes tisztítás volt az elfogadott módszer. Ez úgy működött, hogy a különböző anyagú szűrőtesten lassan átszivárog­tatták a szennyvizet. A benne lévő szerves anyag el­távolítását a szűrőrétegen kialakult biológiai hártya sejtjei végezték. Az eleveniszapos eljárásnál ugyanezt a baktérium törzsek bonyolultabb reakció-kinetikai egyenlettel leírható biokémiai folyamat során - intenzív leve­gőztetés (oxigén hozzáadás) - hatására végzik el. A II. fokozat itt levegőztető medencéből, a sejtanyag kiülepítését (visszatartását) végző utóülepítőből, továbbá a kiülepített eleveniszap egy részének a tisztítási rendszerbe történő visszajuttatását bizto­sító „recirkulációs gépházból” valamint a szükség szerint hozzá tartozó vezetékrendszerből áll. Ez­zel az eljárással a települési szennyvízben szállított szerves anyagnak általában 85-92%-át lehet eltá­volítani. A szennyvíz a szerves szennyeződéseken túlmenően foszfort, és nitrogént is jelentős meny- nyiségben tartalmaz. Ezek az anyagok a befogadók (vízfolyások, tavak, tengerek) növényvilágának tápanyagaként azok káros elburjánzását okozzák. Iszapvíztelenítő berendezés Agárdon

Next

/
Oldalképek
Tartalom