Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)

Szennyvíztisztítás a II. világháború után

A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Csatornaépítők az ötvenes években A víz- és szennyvíz-technológiák történeti fejlődése Az államosítások következtében a víziközmű szol­gáltató cégek is köztulajdonba kerültek. Ebből következően 1953-ban létrehozták a Megyei Víz és Csatornázási Vállalatokat, melyek közül Bács- és Zala megyék „észak” és „dél” területi felosz­tással két-két vállalatot üzemeltettek. A megyei besorolásból néhány korábban törvényhatósági joggal felruházott város sikeresen megvédte, il­letve „városi rangon” megőrizte vízmüvét. Ilyen volt a Fővárosi Vízművek, a Fővárosi Csator­názási Művek, továbbá a debreceni-, miskolci-, pécsi-, szegedi- és soproni vízművek és csatornázá­si vállalatok. A megyei vállalatok lakással csábították a műszaki egyetemet végzetteket, miáltal lassanként „izmo­sodó” szakembergárdát tudtak szervezni a vízmű­veknél. Sikerrel bővítették laboratóriumaik felsze­reltségét, javult az ellenőrzés, vele a szolgáltatás színvonala is. Nem kétséges, hogy ennek hatására jelentős minő­ség javulás volt tapasztalható, ami a vízre vissza­vezethető járványos megbetegedések ugrásszerű csökkenésében mutatkozott meg. A csatornázás fejlődésének az 1950-es évek második felében tör­ténő megindulásával a szolgáltatásban foglalkoz­tatottaknak már nem csak a létszáma, hanem a minősége is nőni kezdett. A szennyvíztisztítás másfél évszázada A csatornázás több ezer éves története mellett a szennyvíztisztítás múltja igen rövid. Amint arról az, 1. fejezetben már szó volt, a szennyvizek bár­milyen fokú tisztítását az ipari forradalom korában ugrásszerűen megnövekvő szennyezőanyag-kibo­csátás kényszerítette ki a befogadók védelmében. Ez a folyamat hazánkban csaknem egy fél évszá­zados késéssel jelentkezett, s a szerves szennye­ződések mikroorganizmusokkal történő intenzív eltávolítása pedig csupán mintegy ötven éve hono­sodott meg. A háború utáni időszakkal a kutatók tevékenysége is rendkívül dinamikusan beindult. Hahn és Hartmann német professzorok által készí­tett táblázat a tisztítási folyamatok időbeni és ha­tékonyságuk szerinti fejlődését, egyben azok egy­másra épülését mutatja be. Amint az a táblázatból kitűnik, az ezredforduló előtti időtől kezdődően az ipari előtisztítás szerepe lép előtérbe, különösen azon anyagokra „kihegyezve”, melyek a települé­si szennyvíztisztítás során - a felhígulás hatására is - már alig vagy egyáltalán nem vonhatók ki. (Ezek közé lehet sorolni számos egyéb mellett je­lenleg pl. az antropogén anyagokat.) A XIX. század utolsó harmadától a szennyvizek elhelyezése, - még tisztítás utáni állapotban is - valamennyi civilizált országban közegészségügyi 30 ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom