Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A magyarországi szennyvíztisztítás a két világháború között
A MAGYARORSZÁGI SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Miskolc szennyvíztisztító berendezésének hosszmetszete - a háború idején bombatámadásban megsemmisült A ferencvárosi átemelő területén mechanikai tisztítóművet építettek mely gerebből (durva rács), 10 mm-es pálcaközű finom rácsból és homokfogóból állt. A rácsszemét számára négy rothasztó tartályt telepítettek. Ezek célja biogáz termelés volt. A rácsszemét rothasztása sikertelen szakmai elgondolás volt. Az 1960-as évekig (elbontásáig) próbálták üzemeltetni, de hatásfoka messze elmaradt az 1936-ban elképzelt mértéktől. A rácsszemét ugyanis csak igen kis mértékben tartalmaz szerves anyagot. Az úsztató rendszer esetében deszka hulladéktól a gumicsizmáig, a rozsdás lavóron és textíliákon keresztül minden rothadásra alkalmatlan anyag előfordul benne, ami nemcsak hogy nem rothadt, de a fenékre cementálódva a reaktorokból való eltávolítása is a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy egy alkalommal a rácson fennakadva egy kisméretű gépkocsit is találtak. Fejlődés a vidéki városokban A főváros tehát, noha élen járt a szennyvízhálózat fejlesztésében, nem mutatott különösebb aktivitást a szennyvíztisztítók építésében. A városatyák az 1885-ös törvény hatályát több mint 100 évig figyelmen kívül hagyva egészen az 1980-as évek második feléig a Duna hígító hatására apelláltak. A Fővárosi Csatornázási Művek 1945-ös alapító levelében a szennyvíztisztítási feladat még nem is szerepelt. Baja 4,1 km hosszú hálózatát a XX. század elején mindössze hatezer lakos szennyvize terhelte. A Deák Ferenc utcai főgyűjtőből azonban a Főtér tövében, közvetlenül a Duna Szálló mellett, tisztítás nélkül folyt a szennyvíz egy része a strandolásra, horgászatra és csónakkikötőül szolgáló Sugovi- cába. Másik része város nyugati oldalán található, Posványosnak nevezett mocsaras mezőn terült szét. Természetesen számolni kellett az ilyen megoldásokra jellemző minden elképzelhető kellemetlenséggel. Miskolc csatornahálózatát 1909-ben kezdték el építeni. 1913-ig egy 34,5 km gyűjtő hálózat meg is valósult. A Szinva-Sajó torkolatánál megépítették az ország első 2000 m3/nap kapacitású biológiai tisztító művét. A berendezés hosszanti homokfogóból, 2000 m3 térfogatú, négyrekeszes oldó medencéből (mint előülepítő), nagyterhelésű, nyitott kivitelű csepegtetőtestből (töltet magasság 2,0 m; átmérő D= 20,0 m) és utóülepítőből állt. A „testre” szivaty- tyúval emelték a vizet, a vízelosztást ún. Segner-ke- rekes forgó karokkal oldották meg. A töltet anyaga bodrogkeresztúri lukacsos, fagyálló mésztufa-tégla törmelék, valamint nagy szemcséjű kavics és koksz keverékből készült. A telep hatékonyságáról nem maradt fenn adat, mint ahogy szintén nem tudunk 23
