Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Az ágazat változásai 1990 után
AZ ÁGAZAT VÁLTOZÁSAI 1990 UTÁN A szolnoki szennyvíztisztító utóülepítője gyobb telepekhez képest már csökkentett határértékeket enged meg. A települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és gyűjtő területük kijelöléséről a 240/2000. (XII. 23) sz. kormányrendelet intézkedései érvényesek. A 220/204 (VII. 21.) sz. kormány- rendelet a felszíni vizek védelmének szabályait foglalja össze. Részletezi a kibocsátási határértékeket, szabályozza az engedélyezési és ellenőrzési eljárást, rögzíti a bírságok és egyéb jogkövetkezmények szabályait. Meghatározza a felszíni vizekre veszélyes anyagok körét, továbbá a bírságolás mértékének kiszabásához kapcsolódó számítási metodikát. A kiadott rendeletek inspirálnak a kisebb létesítési és üzemeltetési költséget képviselő ún. természet- közeli eljárások alkalmazására. Előnyeiről és hátrányairól kutatók, üzemeltetők, hatósági ellenőrzést végző szakemberek számtalan cikkben számoltak be. Különösen az ún. gyökérzónás tisztítási rendszerrel kapcsolatban oszlanak meg - olykor szélsőségesen - a vélemények. Önmagukban - akár függőleges, akár vízszintes átfolyással alakítják ki - a vízvédelemi követelményeket nem képesek kielégíteni. Ezzel szemben utó „tározó” tóval kiegészítve a szennyvíz öntözéséhez kiválóan alkalmasak. Alárendelt helyeken és korlátozott méretekben való alkalmazása kevésbé kritikus. Gyakorlati tapasztalatok azt igazolták viszont, hogy hatékony biológiai tisztítás után - „N” eltávolítás tekintetében - kiváló eredményt tud felmutatni. Az utóbbi időben néhány kis településen sikerrel alkalmazták. E helyeken lehetőség van a tisztított szennyvizet nyárfás öntözéssel hasznosítani. A 90-es évek elején Ráckeve térségében - amerikai mintára - egy tavas tisztító rendszert építettek, melyhez igen kiterjedt „agglomeráció” tartozik. A hosszú vezetékrendszeren eleve berothadt szeny- nyvíz érkezik. A túlterhelt tó tisztítási hatékonysága - a jelentések szerint - messze nem elégíti ki a környezeti feltételeket, előbb-utóbb technológiai beavatkozást tesz szükségessé. Az 1990. után épült tisztítóművek zömében a korábbi eleveniszapos, nagyterheléses működési elvet követik. A befogadók érzékenységével kapcsolatos követelmények szigorúbb tápanyag-eltávolítási értékeket határoztak meg. A biológiai denitrifikáci- ós-nitrifikációs folyamat már három zónás: anaerob, anoxikus és aerob reaktortérben zajlik. A foszfor eltávolítását vegyszerrel, többnyire utó- kicsapatásos eljárással oldják meg. Ezek az eljárások 2010-ben már szinte hagyományos technológiának számítanak. 1990 után erőteljesen megindult a megbillent gazdasági egyensúly helyreállítására való törekvés. ■ 147
