Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)

Az ágazat változásai 1990 után

AZ ÁGAZAT VÁLTOZÁSAI 1990 UTÁN Az ágazat változásai 1990 után A társadalmi rendszerben bekövetkezett változá­sok természetesen visszahatottak a víziközművek­re is. Az első szabad választáson győztes párt prog­ramjában előkelő helyen szerepelt az ivóvízellátás és a csatornázás fejlesztésének kérdése, azonban az ivóvíz változatlanul prioritást élvezett. Az első intézkedések egyike volt a korábbi kör­nyezetvédelmi és vízgazdálkodási szakirányítás szétválasztása. A „vizes” szakterület korábbi széles fejlesztési és ellenőrzési tevékenységét rendkívül le­csupaszított formában az infrastrukturális ágazat­hoz, új nevén Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz kapcsolták. A hatalmas közle­kedési tárca befogadta a mindössze harmincfős egységet. A tárcák közötti feladatkört úgy osztot­ták meg, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos kérdések a vízügyhöz, az ellenőrzési tevékenységet a környe­zetvédelemhez kapcsolták. A közművek ügyében első jelentős lépés az 1990. évi LXV. helyi önkormányzatokról szóló törvény volt. Az öt regionális feladatot ellátó vízmű állami tulajdonba tartása mellett a szolgáltató vállalatokat önkormányzati tulajdonba adták át. Ezzel a megyei szolgáltató szervezeti rendszer felbomlott, s egy­szerre csaknem 400 üzemeltető egység jött létre. Közülük nagyon sok sem megfelelő szakismerettel rendelkező személyzettel, sem kellő labor felsze­reltséggel, szállító eszközzel stb. nem rendelkezett, ám ennek ellenére a szolgáltatásban lényeges rom­lás nem volt tapasztalható. Részben a korábban meglehetősen szubvencionált víz- csatorna-díj árának növekedésével a lakossági vízfogyasztás, részben pedig a privatizáció követ­keztében a sok nagy vízfogyasztó vállalat megszű­nésével, aprózódásával vagy lényegesebb víztaka­rékossági technológiai eljárásra történő áttérésével a vízfogyasztás országos szinten 30-35%-kal csök­kent. A korábbi főleg nyári vízhiányos területeken a szolgáltatási nehézségek elcsendesedtek, a szeny- nyvíztisztítás területén, pedig megszűnt a művek túlterheltsége, ami - bizonyos fokig - minőség javulást eredményezett. A gyengébben működött telepek hatékonysága ezeket követően szerencsésen áthidalódott. Az országgyűlés egyik fontos intézkedése volt az 1990. évi LXV. törvény, a helyi önkormányzatok­ról. A felsorolt feladatok között szerepel a csator­názás is, de kötelező jelleggel még mindig csak - a választási ciklus befejezéséig (1994.) végrehajtandó - egészséges ivóvízellátás megteremtése szerepelt. A törvény azt is kimondta, hogy az alapvető köz­szolgáltatások megteremtéséhez az állam szerepet vállal, azaz támogatást biztosít. Az 1992. évi LXXXIX. törvény már a helyi önkor­mányzatok támogatásáról szólt. A törvény megfő­■ 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom