Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A kivitelezés és a gépészet fejlődése
A nagy teljesítményű légkompresszor minden aerob rendszerű szennyvíztisztítás alapja propelleres keverő berendezés is üzemel, de újabban a Roediger cég által forgalmazott, ill. beépített „gázlándzsás” keverés is terjed. Az iszapfűtést cső a csőben rendszerű ellenáramú hőcserélők biztosítják, ahol a fűtőközeg meleg víz. Az iszapszárítás területén a hagyományosnak tekintett iszapszikkasztó ágy új tervezéseknél már nem szerepel, de a rekonstrukcióknál az ágyak egy részét biztonságból számos helyen továbbra is megtartják. Kiderült, hogy a forró levegővel működő forgó dobszárítók csak „rothasztott” iszappal működnek megbízhatóan. Ha nem ilyen az iszap, akkor az hamar rásül az a dob belső terelő lamelláira, és azt csak leállás után mechanikusan lehet eltávolítani (Győr, Pécs, Miskolc). Az egri telepen fluid ágyas szárító üzemel. Ha van elegendő hely a tisztító telepen, akkor SOLAR csarnokban szárítják az iszapot (lásd a veszprémi telepet). Télen kisebb, nyáron magasabb (kb. 70%) szárazanyag tartalom érhető el. Új gépészeti igényként jelentkezett a feladat, hogy a beszállított szippantott szennyvizeket, és csatorna iszapokat előkezeljék. Erre a célra szippantott szennyvízfogadók, a nagyobb szennyvíztisztító telepeken önálló kezelő gépláncok létesültek. A gépészeti berendezések fejlődésének köszönhetően ugrásszerű előrelépés történt az anaerob rot- hasztás során keletkező biogáznak gázmotorban történő hasznosítása terén. A gázmotorban - mint ahogy az a „megújuló energiákról” szóló fejezetben is bemutatásra került, - betáplált biogáz metántartalmának függvényében, az eltüzelt 1 m3 biogázból kb. 2,0-2,2 kWh elektromos, és kb. 3,0 kW hőenergia termelődik. A közelmúltban a nagyobb szennyvíztisztító telepeken sorra épültek - főként Uniós támogatással - az anaerob rothasztok, s a megújuló energianyerés szellemében valamennyinél gázmotorok is beépítésre kerültek. Kezdetben a szennyvíztisztító telepen minden beavatkozás - akár technológiáról van szó, akár gépészeti beavatkozásról - a kezelők által emberi erővel történt. A fejlődés első állomása az volt, amikor egyes gépészeti szerkezeteket villamos hajtással látták el és a kezelőknek a helyszínen csak a nyomógombokat kellett kezelni. Ezt követte az a fázis, amikor a „diszpécser” teremben az egész telep, vagy legalábbis fontosabb részei egy diszpécser táblára fel voltak festve, és a működtető nyomógombok már nemcsak a helyszínen, 130 ■ A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Homokfogó berendezés üzembe helyezés előtt Modern rácsszemét szűrő berendezés gépészete
