Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

A CSATORNÁZÁS TORTEN ETE

lózat kialakítását tartalmazta. A szennyvízcsatornázásra 2,5 millió, a csapadékvíz-csatornákra pedig 1,032 millió pengőt irányoztak elő. A tervek egyben egy biológiai fokozatú tisztítótelep megvalósítását is tartalmazták, ám a háború a város ez irányú törekvését keresztülhúzta.

Valójában a tervszerű csatornaépítés a korábbi elvek megtartásával, elválasztott rendszerben az 1960-as évek elején kezdett épülni. A hálózat vázát három nagyméretű csatorna alkotja:

1. sz. főgyűjtő, a város lejtésével párhuzamosan halad észak-déli irányban, és a városi rendszer gerincét képezi.

2. sz. főgyűjtő a város délkeleti részének vizeit összegyűjtve az 1. sz. főgyűjtőbe torkollik.

Az északkeleti gyűjtő egy nagy átemelőn keresztül az I. sz. szennyvíztisztító telep előtt csatlakozik az 1. sz. főgyűjtőbe.

A csatornahálózat kiépítésének kezdeti stádiumában alacsony szintű, stabil elhelyezkedésű talajvízzel számoltak. Az azóta eltelt idő alatt azonban a talajvíz - főleg Nyíregyháza belterületén - jelentősen megemelkedett, ennek következtében a csatornák egyes szakaszai egy-két méteres víznyomás alá kerültek. További problémát okoz a talajvíz, illetve a szállítandó közeg agresszivitásából adódóan az 1960-as években épült betoncsatornáknál fellépő kénsavas korrózió.

A domborzati adottságok másik következménye, hogy a hálózat kialakításánál általánosan 2-5%o, egyedi esetekben (főgyűjtők, nagy átmérő) a minimálisnál lényegesen kisebb, l%o lejtést is alkalmaztak. Ez a keresztmetszeti adottságok mellett csökkenti az elvezetőkapacitást, valamint üzemeltetés során folyamatos tisztítást igényel.

A csatornahálózat teljes hossza jelenleg Nyíregyházán ~500 km, az agglomerációs települések csatornahálózatának hossza pedig 99 km.

A hálózat másik jellegzetessége, hogy a domborzati adottságok (sík terület) következtében a rendszerben jelentős számú átemelő üzemel. 2006-ban számuk 64 volt, mely 2007-re 112-re növekedett, az agglomerációban (Kótaj, Kálmán- háza, Nyírpazony) az előzők szerint 5-ről 28-ra emelkedett, így jelenleg a 313 km hosszú gravitációs törzsvezetéken összesen 140 átemelőt működtetnek.

A gravitációs csatornahálózat Nyíregyházán az alkalmazott anyagok tekintetében változatos képet mutat. A régebbi építésűeknél beton, az 1980 után építetteknél jellemzően azbesztcement, illetve a ’90-es évektől KG-PVC. Az agglomerációs településeken a későbbi építési idő miatt már egyöntetűen műanyag csövekből készültek.

A csatornák keresztmetszete 98%-ban körszelvényű. Az 1. és 2. sz. főgyűjtő alsóbb szelvényeiben épült csak tojásszelvény (35/50, 40/60, 50/75, 70/105). A körszelvényű csatornák átmérője a bekötővezetékek esetén 150-200 mm, a gyűjtőcsatornáknál 200-600 mm között változik. A sok átemelős rendszer további jellegzetessége a jelentős - (Nyíregyházán ~50 km, agglomerációban ~65 km) - hosszúságú és a 63-600 mm átmérő közötti nyomóvezeték-rendszer.

Korábban két szennyvíztisztító telep üzemelt, ennek következtében a csator-