Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás helyzete a két világháború között
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE FENT Csatornatisztító munkás teljes felszerelésben A MÉRNÖK-EGYLET CSATORNÁZÁSI ÉS SZENNYVÍZKEZELÉSI ELŐADÁS-SOROZATA Ha nem is volt akkora visszhangja, mint a néhány évvel korábban tartott ivóvízellátási nagygyűlésnek, de a szakemberek fontosnak tartották, hogy a háború idején, 1942 január-márciusában előadás-sorozaton vitassák meg a csatornázás és szennyvízkezelés legfontosabb kérdéseit.17 Az előadás-sorozat annál inkább is időszerű volt, mert az előbb említett nagygyűlésen csak Maucha Rezső rövid hozzászólása mutatott rá arra, hogy a vízellátás és a szennyvízelvezetés között szoros összefüggés van. Jóllehet a nagygyűlés egyik sarkalatos javaslatát - nevezetesen azt, hogy a víziközműügyek általános és egységes kezelésére egy országos vízellátási tanácsot kell életre hívni - nem teljesítette a kormányzat, az előadás-sorozat résztvevői ezen majdan felállítandó intézménynek feladatául szabták a csatornázás és szennyvízkezelés ügyeinek koordinálását is. A szervezők nem is remélhették, hogy a háború az elhangzott okos gondolatok megvalósítására lehetőséget ad, de hangot adtak azon meggyőződésüknek, hogy a bekövetkező béke utáni újjáépítési időszak város- és falufejlesztése nem ötletszerűen, hanem átfogó tervek alapján fogja megoldani a víziközművesítés soron lévő feladatait. Az előadás-sorozaton Szabó János, a főváros műszaki főtanácsosa és Hergár Viktor, szegedi műszaki tanácsos javasolta, hogy a mérnökegylet vezetősége keresse meg a Magyar Városok Országos Szövetségének elnökségét, hogy az 1937. évi IV. te. által előírt városrendezési tervek keretébe foglalt csatornázási tervek Szivattyú üzemeltetése Budapesten 17 Az előadás-sorozat ötlete Pap Ferenctől, a Székesfővárosi Vízművek vezérigazgatójától, a Magyar Mérnök- és Építészegylet korábbi elnökétől származott. (Lőcsy, 2003.)
