Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon

2. A CSATORNÁZÁS KEZDETI LÉPÉSEI MAGYARORSZÁGON

legkisebb hozamára ~ 7,0 m3/s-ot állapítottak meg, míg a befolyó vizet 60 1/s- re számították, mely mintegy jó százszoros hígítási értéket adott. A közvetlen bevezetést anyagiak miatt csak átmeneti megoldásnak tekintették. Jóllehet mindezzel párhuzamosan megterveztettek egy oldó- és ülepítőmedencés „tisztítást” és szivattyús beemelést, ennek megvalósítását bizonytalan időre elhalasztották.

A munkálatokat 1905-1911 között végezték el. Ez időben 42,5 km egyesített rendszerű hálózatot és 0,7 km kifejezetten csapadék szállítását végző vezetéket építettek. A legnagyobb keresztmetszet o 200 cm, illetve 120/ 180-as tojásszelvény volt. A 400 cm-nél kisebb vezetékek anyagául a kőagyagot alkalmazták, míg a nagy átmérőjű szelvények betonból készültek.

A belső hálózat terhelésének csökkentésére a város fölötti részen, jelentős költséggel 7,4 km hosszú, burkolt övárkot építettek, melyet szintén a Hernádba kötöttek be.

Az előirányzott csatornázási munkálatokat - kisebb költségtúllépés mellett - 1911-ben fejezték be.

Szakmai érdekességnek tekinthető a hálózat fenntartására vonatkozó igen részletes terv és leírás. Különösen fontosnak tekintették a szagképződés megelőzését szolgáló öblítést, amelyre speciális ütemtervet dolgoztak ki.

Az 1909-ben kiadott, 97 §-ban összefoglalt vízellátással, csatornák használatával és kezelésével kapcsolatban kiadott szabályzat mintaértékűnek volt tekinthető nem csupán Kassa, de valamennyi akkoriban csatornaépítést kezdeményező város számára. E szabályzat részletesen előírja a használati, a szolgáltatási (fogyasztási) díjakat, a házak csatornabekötésére vonatkozó kötelmeket, a

FENT Kassa csatornázásának részlettervei

A kassai csatornák tisztításának javasolt módszere