Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE Darvasy Károly könyvének címlapja gővel való vízemelés hatásfoka igen alacsony, 21,6%-os volt. A harmadik s tán a legfőbb ok pedig az volt, hogy a berendezés szabadalmat képezett, amelyet a szabadalom tulajdonosa igen magas árakon értékesített Arad városának. A csatornarendszerek kialakításának későbbi vitájában Darvasy Károly a csatornarendszereket az alábbiak szerint határozta meg:27- kihordó rendszer, ahol a pöceanyagokat azok gyűjtőhelyéről kézi vagy gépi erővel emelik ki és távolítják el egy erre alkalmas helyre. A rendszerben olyan megoldás is ismert volt, ahol a szilárd ürülékanyagot a híg részektől külön veremben különítették el, hogy a bomlást késleltessék. 1834-ben Párizsban Payen és Dalmont a pöcegödröt lyukas téglákkal két részre osztotta, a mélyebben fekvőből a híg lé lefolyt a csatornába, a többit pedig rendszeresen kikotorták és trágyaként a földekre vitték. Más megoldás volt a hordós módszer, ahol szintén lehetőség volt az összegyűjtött matéria lyukacsos válaszfalakkal történő lecsapolására. Ez esetben bizonyos kémiai adalékanyagokkal a gyors bomlást gátolták, illetve késleltették.- úsztató rendszer, ahol a lejtős csatornákban az új és új szennyvízbeeresztés folyási sebessége viszi magával a belekerült szilárd és súlyosabb anyagokat. Itt is kétféle megoldás létezett: az egyesítő rendszerben a házi (mosó-, fürdő-, konyha- és klozetvizek), a használati (ipari és locsolóvizek), valamint a csapadékvizek mind egy csatornába folytak, míg a szétválasztó rendszerben külön csatorna vezette le a házi szennyvizeket, valamint külön csatorna a csapadékvizeket. Ez utóbbi rendszert általában kisebb költséggel lehetett kiépíteni, s FENT Leféber Ágoston neves csatornaépítési vállalkozó JOBBRA széles munkaárokban készül a főgyűjtőcsatorna keresztmetszeti sablonja 27 Darvasy, 1915.
