Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉN ETE Barcza Károly 20 Gr. Bethlen András föld- művelési miniszter 1889- ben kelt 7207. sz. határozatával, Barcza Károly vezetésével megalakult a közegészségi mérnöki szolgálat. 21 Miskolc esetében azt javasolták a városnak, előbb vízvezetékét építse meg, hogy az azt követő csatornázás kellő öblítést kaphasson. Továbbá: miután a város közegészségügyi helyzete rossz, a külső városrészek tekintetében az ürüléket tonnás rendszerrel távolítsák el. Javasolták, hogy a majdani csatornavizet öntözéssel értékesítsék. MAGYARORSZÁG CSATORNÁZÁSÁNAK HELYZETE A „BOLDOG BÉKEÉVEKBEN" A járványok és az ipari fejlődés hatására a korszerű, megfontolt és a távlati szempontokat is tükröző csatornahálózat szükségszerűsége már mindenütt, de különösen a nagyobb városokra feszítőén ható, beszűkülés okozta nyomás következtében elkerülhetetlenül sürgőssé vált. A század utolsó harmadában soksok vita után végre sikerült a műszaki megoldásban a döntéshozóknak egységre jutni. Ezt követően hozzá lehetett fogni a tervek előkészítéséhez, hogy az utolsó évtizedben már országszerte is megindulhasson egy korszerű, új, egységes csatornarendszer létrehozása. A KULTÚRMÉRNÖKI HIVATAL KÖZEGÉSZSÉGÜGYI MÉRNÖKI SZOLGÁLATA Az 1867-es kiegyezés országosan is lökést adott a vízműfejlesztéseknek. Ebben azok a városok jártak az élen, amelyek vízbeszerzésére gravitációs lehetőségek adódtak, így számos erdélyi, felvidéki és dunántúli város. Tervszerű szennyvíz- elvezetés azonban ekkor még szóba sem került. Az ország egységes vízellátásának fejlesztésével a Földművelésügyi Minisztérium által létrehozott kultúrmérnöki intézmény csupán 1890-től kezdett el foglalkozni.20 A kultúrmérnöki szolgálat tevékenységi körébe tartozott a közegészségügyi mérnöki munkálatok (ivóvízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás) tervszerű irányítása is. Az 1885. évi vízjogi törvény kimondta, hogy minden olyan vízi munkához, amely idegen érdekeket érint, előzetes hatósági engedélyt kell kérni, így aztán a községi vízvezetékek és csatornák terveinek engedélyezése folytán a kultúrmérnöki hivatalok egyre közelibb kapcsolatba kerültek e szakterület kérdéseivel. Az már az első évben kiderült, hogy célszerűbb a terveket még azelőtt megbíráltatni, mielőtt azok a városi tanácsok elé kerülnek, ezért a Belügyminisztérium közrendeletileg értesítette a városokat, hogy szakértőt - ha kérik - még a hatósági engedélyezés előtt a rendelkezésükre bocsát. Sőt, igény szerint akár már a tervezés előtt kirendeli hozzájuk, hogy a szükséges előtanulmányokkal a várost segítsék. A városok anyagi erejétől függött, hogy a hivatalok által tervezett közművekből mi valósul meg, hiszen csak az elkészült tervekből derülhetett ki, mennyibe kerülhet a szükséges beruházás. Ebből adódóan aztán jóval több terv született, mint amennyit valóban meg is építettek a városok. 1890-ben például összesen 7 vízvezetéket és 3 csatornázási művet mutattak be a hivatalnak, ez utóbbiból Budapest hatósági engedélyezésre, míg Miskolc21 és Győr saját akaratukból, még az engedélyezés előtt. A vízműépítésében érdekelt városok és települések ezt követően többnyire a kultúrmérnöki hivatalokat kérték fel a tervezésre, mert az általuk készített tervek biztosan megfeleltek a törvényi előírásnak.
