Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS TORTEN ETE Fodor József Az 1873-as kolerajárványt demográfiai és lelki tekintetben még évekig nem heverte ki az ország. Ami azonban ehhez a járványhoz köthető kedvező fejlemény, hogy - a Koch-féle fölfedezés előtti elméletek hatására - a hatóságok figyelme a védekezés során akaratlanul is olyan kérdések megoldására irányult, melyek korábban nem, vagy nem eléggé képezték részét a várospolitikának. A „túlnépes” lakások, egyáltalán az egészségtelen lakások, az ivóvíz-szolgáltatás kérdése, a csatornázások dolga ekkor került a városi közegészségügy látókörébe.55 A budapesti orvosi egyetemhez kapcsolt, de önálló Közegészségtani Tanszéket és Intézetet, a világon az elsők között, 1874-ben hozták létre. A közegészségtan az egyetemi oktatásban 1875-től szigorlati tárgy lett. Mindebben meghatározó szerepe volt Fodor Józsefnek (1843-1901), aki rövid ideig Pettenkofer mellett is dolgozott Münchenben. 55 Pálvölgyi, 2006. 56 Árnyékszékrendszerek- ről, tekintettel a hazai és főleg pesti viszonyokra. Bp., 1896. FODOR JÓZSEF, A KÖZEGÉSZSÉGÜGY HAZAI ÚTTÖRŐJE Mint azt az előzőekben is láttuk, a szennyvízcsatornázás a közegészség-tudomány egyik sarkalatos kérdésévé vált a XIX. második felében. A tudomány magyarországi megalapozása Fodor József nevéhez fűződik, aki hallatlan szorgalommal, tudatosan új keresésével, nem csupán szerteágazó, sok mindenre kiterjedő kutatásaival, hanem a közegészség ügyének szervezésével is kivívta a hazai és nemzetközi elismerést. Pályafutása 1866-ban kezdő orvosként Rupp János professzor államorvostani tanszékén, tanársegédként indult. Emellett a budapesti Rókus kórház patológus főorvosa lett, és a Belváros halottkémeként is tevékenykedett. Fiatalon bekapcsolódott a Markusovszky Lajos körül szerveződő tudományos társaság munkájába, aminek kapcsán a nagy hírű, 28 évvel idősebb Markusovszky Lajossal szoros barátságba került. A több nyelven jól beszélő Fodort kétéves németországi, angliai tanulmányútra küldték. A kinti állapotokból igen sok tapasztalatot gyűjtött, melynek eredményeit „Közegészségügy Angolországban, tekintettel az orvosügyre, orvosi rendészetre és törvényszéki orvosügyre, valamint a hazai viszonyokra” címmel adta ki. Az 500 nyomtatott oldalon megjelent mű nagy elismerést aratott. Rövid ideig tartó kolozsvári professzori tevékenység után 1874-ben a pesti egyetemen megalakított közegészségügyi tanszék első professzora lett. Szakmai személyiségét a „látás, érzékelés, következtetés és hatékony intézkedés” jellemezte. Tudományos munkásságát több kötet és közel 150 tanulmány örökítette meg, emellett tudományos folyóiratot is szerkesztett. Kiterjedt kutatást folytatott a „pöcegödrökből” elszivárgó víz talajt és talajvizet szennyező és egyben fertőző hatásával kapcsolatban.56 Kimutatta, hogy az árnyékszékek a talaj leglényegesebb szennyezőforrásai, amennyiben az árnyékszékek és csatornák falazata nem képes megfelelő vízzárást biztosítani. Kimutatta azt is, hogy a lefelé hatoló csapadékvíz, valamint az emelkedő talajvíz a talaj mélyebb rétegeibe mossa a szennyeződést. Fodor egyrészt Pettenkofernek
