Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS Csatornamunkások a XIX-XX. sz. fordulóján 47 A poudrette nem más, mint az emberi ürülék megfelelően lebontott és kémiailag kezelt végterméke. ÖRTÉN ETE szert (a feltaláló Edwin Chadwick volt), amelyhez két csatornahálózat volt szükséges. Az egyikben a tiszta esővíz folyt le, a másikban pedig a lakossági szennyvíz. Ez utóbbi hálózat jóval kisebb méretekkel készülhetett, mert nem függött a váratlan csapadék levezetési szelvényigényétől. A szennyvízcsatornák belső mázas kőagyag csövekből készülhettek. Ez akkoriban költségesebb megoldásnak számított, s nem is nagyon terjedt el, de már akkor is az volt a vélemény, hogy lehetnek olyan helyek, ahol megéri megépíteni őket. Főleg ott, ahol már megépültek az eredeti csapadékcsatornák, de eléggé rossz minőségben, s ezért nem lehetett beléjük vezetni a lakossági szennyvizet. Még két rendszerről szólni kell, mert a XIX-XX. századi szaksajtóban gyakran mindkettő reális alternatívaként állt a csatornázási szakemberek előtt. Az egyik a Liernur-rendszer volt, amelyet a találmány birtokosaként bejegyzett holland mérnökről neveztek el. Az utcai gyűjtő csövekbe kerülő fekáliákat központi szivattyúkkal juttatták a tárolóhelyre. Ez úgy történt, hogy mielőtt a szivattyú beindult volna, a főcsövek csapjait elzárták, majd megindult a levegő kiszivattyúzása. Amikor a főmedence levegője kellően megritkult, akkor kinyitották a főcső csapját, hogy az utcai medence levegője is kiszippantható legyen. Ekkor nyitották meg a házakból jövő csövek csapját, aminek következtében megindul a fekáliák gyors mozgása a zárt rendszerben egészen a gyűjtőhelyig. Itt megfelelő eljárással ún. poudrette-et47 készítenek belőlük, ami száraz trágyaként használható a mező- gazdaságban. A rendszer elsősorban Hollandiában terjedt el, ott, ahol a régi csapadéklevezető csatornák nem voltak alkalmasak a fekáliák szállítására. A rendszernek még az is előnye volt, hogy nem kellett lényeges esést adni a vascső hálózatnak, ezért nem kellett túl mélyre ásni az utcai kövezet alatt, ami az olcsóságát növelte.
