Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE nizáció során a korábbi - kötelező jellegű — szabványokat visszavonták, de a műszaki irányelvek érvényben maradtak. Az unión belül egységes szabványok vannak érvényben. A csatornázással kapcsolatos EN 752 európai szabványt a CEN/TC 165 „Vízelvezetés, csatornázás, szennyvíztisztítás” munkabizottság dolgozta ki, amit a tagországoknak kötelezően át kell venni, az ennek ellentmondó korábbi szabványokat pedig vissza kell vonni. A szabványsorozat hét részből áll. Ezek magyarra fordítása és honosítása már megtörtént, és MSZ EN 752-1-7 számok alatt ki is adták. A korábbi hazai MI-10-167 Közcsatornák ágazati műszaki irányelv sorozat a rendszeres átdolgozás következtében műszaki szempontból jól használható ugyan, ám nem illeszkedik az európai szabványok szerkezetéhez. Lényeges módosítások közé tartozik, hogy a berendezéseket létrehozó „gyártók” saját maguk kötelesek intézkedni termékeik gyártási előírásairól és a minőségbiztosításról. 62 4/1990. (X. 24.). 63 234/1996. (XII. 26.). 64 183/2003. (XI. 5.). flffl A SZERVEZETI-IGAZGATÁSI SZABÁLYOZÁS ÁTALAKULÁSA A vízügyi igazgatás területén 1990-től bekövetkezett változtatásokról az előzőkben már szó esett. Az átalakulást rendszerezettebb formában az alábbiak fejezik ki: 1990-ben az új kormányzati struktúrában a vízgazdálkodást felügyelő közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a vízügyi szolgálatról szóló rendeletben62 szabályozta a vízügyi szolgálat szervezetét. A miniszteri rendelet 1990 november 1-jén lépett hatályba. A vízügyi szolgálat az Országos Vízügyi Főigazgatóságból (OVF) és a közvetlen irányítása alá tartozó vízügyi igazgatási és egyéb szakmai szervekből állt. 1996-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság, valamint a vízügyi igazgatóságok feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet63 újraszabályozta a vízügyi szolgálatot, 1997 január 1-jei hatállyal. 2002- től a környezetvédelem és a vízügy újra egy tárca keretében folytatta tevékenységét. Ismét összeköltöztették a két minisztériumot a Fő utcai székházba, ahol a vízügy Váradi József államtitkár-helyettes irányításával, három főosztály keretében (vízkár-elhárítási, vízgazdálkodási, valamint a vízügyi titkárság) szervezeti rendszerben működött. 2003- ban az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fő- igazgatóság és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó területi szervek feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet64 megszüntette az OVF-et. Ezzel egy időben megteremtette az OKTVF-et, a vízüggyel kapcsolatos hatósági feladatok ellátására létrehozta a vízügyi felügyeleteket, illetve a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat, melyek fő feladata az állami vízi létesítmények fejlesztése, működtetése, üzemeltetése. A kormányrendelet 2004. január 1-jén lépett hatályba. Ez egyben módosította a vízgazdálkodási hatósági
