Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Szennyvíztelep Debrecenben

BALRA A nyolcvanas évek FCSM-es gépjárműparkja

JOBBRA Híradós tudósítás készül a csatornajavítás utáni helyreállításról a Margit körúton (akkoriban Mártírok útja)

Az üzemeltető vállalatok egyre inkább támaszkodhattak a többi főhatóságra is (EüM, OKTH, ÉVM). A szolgáltatási díjak egységesek voltak, ám a költségek országosan jelentős szórást mutattak. A Közgazdasági Főosztály a „nonprofit” jellegű szolgáltatás érdekében a nehezebb körülmények között gazdálkodó megyei és regionális vállalatok megsegítésére létrehozta a díjkiegyenlítő rendszert. Ennek a lényege az volt, hogy a nyereséges vállalatok meghatározott összeget befizettek, amiből a veszteséges vállalatok hiányait központilag kiegyenlítették. A rendszer hosszabb időn keresztül kiválóan szolgálta a víz- és csatornaművek működését.

A vállalatok a rekonstrukcióra fordítandó pénzügyi kereteiket rendre a sürgető fejlesztésekre költötték, ezért megindult a berendezések avulása, a létesítmények állagromlása. Éppen ezért az ún. „pántlikázott” pénzügyi keretek tekintetében szabályozni kellett, hogy milyen tevékenység tartozik a rekonstrukció, a fenntartás és a fejlesztés körébe. Az egyik kategóriába sorolt pénzt a másikban tilos volt felhasználni. Folyamatosan felmerülő kérdés volt, hogy a kapacitás bővítése meddig számított rekonstrukciónak, mikortól vált költség szempontjából fejlesztésnek.

1987-ben az OVH - a korábbi hasonló jellegű munkákra is alapozva - elkészítette a települések vízellátásának és csatornázásának hosszá távú fejlesztési koncepcióját. A 2005-ig tervezett program meghatározta a műszaki fejlesztés - elsősorban a szennyvíztisztítás - irányzatait, és megjelölte az ellátás területén szükséges fejlesztési arányokat. Külön kiemelte a program az egyre erőteljesebben jelentkező rekonstrukciós kérdéseket. Az előirányzatok úgy szóltak, hogy 2005-re a lakosság 98%-át, a lakások 90-95%-át kell vezetékes ivóvízzel ellátni. A prognózis szerint a közcsatornázott területen élő lakosság arányát 70%-ra, a bekapcsolt lakások számát pedig 65%-ra tervezte növelni (a 2006-os tényszá- mok közel állnak az akkori „távlati” becslésekhez).

1987 végén megtörtént a környezetvédelmi és a vízügyi ágazat kormányzati egyesítése. A beiktatási ünnepségen a két korábbi szervezet első vezetője, Ábrahám Kálmán és Kovács Antal államtitkárok mellett jelen volt Németh Miklós kormányfő és a minisztériumi rangra emelt új szervezet miniszterének kinevezett Maróthy László, aki egyben tagja volt az uralkodó MSZMP legmagasabb vezető testületének, a Politikai Bizottságnak.