Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TORTEN ETE A budapestre tervezett szennyvíztelepek és vízgyűjtő területük (2008-ban a terv aktualitását vesztette, mert az EU nem finanszírozza a dél-budai telep létesítését. Jelenleg folyik az új koncepció kidolgozása). JELMAGYARÁZAT: 1 Észak-Buda (Pók utcai szivattyútelep vízgyűjtő területe) 2. Észak-Pest 3. Angyalföldi szivattyútelep vízgyűjtő területe Észak-budapesti szennyvíztisztító telep 4 Közép-Buda 1. (Zsigmond téri szivattyútelep vízgyűjtő területe) 5. Közép-Buda 11. (Kelenföldi szivattyútelep vízgyűjtő területe) 6 Közép-Pest (Ferencvárosi szivattyútelep vízgyűjtő területe) Központi szennyvíztisztító telep 7 Dél-Pest Dél-pesti szennyvíztisztító telep 8. Dél-Buda 9. Csepel (Vas Gereben utcai szivattyútelep vízgyűjtő területe) Dél-budai szennyvíztisztító telep IGAZGATÁS, JOGI ES MŰSZAKI SZABÁLYOZÁS A már korábban jelzett, Mózes V. könyvében megjelenő szabályozás óta több ezer év telt el, s mint tapasztalható volt, térben és időben újabb és újabb szabályozások születtek a szennyvízgondok megoldására. A görög poliszok, vagy például Julius Caesar rendeletéi rövid ideig éltek ugyan, de többnyire a betartatásért felelős apparátus idővel elsorvadt. A városok növekedése és a közegészségügyi rendeletek be nem tartása a XVIII. század végére súlyos járványokat eredményezett Londontól Párizson és Hamburgon át Bécsig. A pusztító események ébresztették fel a korabeli „Pató Pál”-okat, hogy az igen nagy mérvű kockázatokkal szemben már csak a korábbiaktól szögesen eltérő megoldás, a szabályozott rendszerben kialakított szennyvízelvezetés nyújthat megoldást. A KÖZEGÉSZSÉGÜGY HAZAI ÚTTÖRŐI A hazai közegészségügy úttörői a „fejlett” országokba mentek az ott kialakított intézkedéseket tanulmányozni, s hozták magukkal nemcsak a szakmai, hanem a kérdéssel kapcsolatos szervezési ismereteket is. Az 1800-as évek második felétől a nagyobb városok elöljárói megértették a városrendezéssel kapcsolatos fejlődési tendenciákat, s elkezdték keresni a csatornarendszerek létesítésének lehetőségeit. Átfogó, az egész országra kiható, törvényen alapuló rendezés azonban nem született. A hatóságok a vezetékes vízellátás és a szennyvízelhelyezés fontosságát sokáig egyáltalán nem ismerték még fel. Csak a két világháború között ébredt rá a politikai osztály, hogy egészséges ország nem létezhet egészséges ivóvíz nélkül. Szennyvízről, átfogó szennyvízelvezetési programokról azonban az illetékesek még mindig alig beszéltek, azt meghagyták a városok megoldandó problémái között.
