Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS AZ ÓKORTÓL AZ ÚJKORIG Szellemi hanyatlás kifejeződése a művészetben: utcán vizelő Bosch-mellékalak A CSATORNÁZÁS, ILLETVE TUDOMÁNYOS HÁTTERE A KÖZÉPKORBAN ÉS AZ ÚJKORBAN SZELLEMI HANYATLÁS A BIRODALOM BUKÁSA UTÁN A történelmi korszakokat erőltetett dolog élesen elválasztani. Az ókor és a középkor közé azonban kivételesen mégis húzható egy gyors változást jelentő határ. Ennek oka, hogy a Nyugatrómai Birodalom bukását (kr. u. 476) követő időszak történelmi léptékben mérve viszonylag gyorsan elfordult az antik kultúrától, az elért tudományos és műszaki eredményektől, és ebbe bele kell érteni az építési technológiát is. Mindez az új, „barbár” germán eredetű uralkodói rétegek szocializációjával, műveltségével, a létrejövő gót királyságok belső rendjével és szellemiségével függ össze. A megörökölt antik kulturális, illetve mindenféle más urbanizációs vívmány továbbvitelére, fenntartására néhány nemzedékkel később már nemigen mutatkozott igény. A Római Birodalmat meggyengító népvándorlási hullámok jórészt Pannónián keresztül érték el az impérium határait. Az V-VI. század során megfordultak itt a langobárdok, gepidák, alánok, vandálok, nyugati, majd keleti gótok, Attila hunjai, avarok és ki tudja, még hányféle etnikum. A népvándorlás népeinek életformája, államszervezete, gazdasága, és műveltsége szükségszerűen felszámolta az antik világ kifinomult városi kultúráját. Az ókor racionális szemlélete helyébe a magas műveltség egyedüli hordozója, a keresztény egyház a figyelmet egyre inkább a metafizika irányába fordította, ezzel együtt új értékrendet alakított ki a letelepedő társadalmakban. A tudományos kíváncsiság mindemellett nem tűnt el, csupán a súlypont tevődött át. Például említhető, hogy az arabok - az indiai tudományból átvéve - megismertették Európát egy új számírási rendszerrel és a számrendszerben náluk már régen használt nullával („0”). Egyébként az arab számrendszer rendkívül megkönnyítette a mérnöki munkát. A korai középkor csatornaépítési eredményeiről semmilyen nyom nem árulkodik, alighanem azért, mert nem is voltak ilyenek. A maradandó építkezések, műszaki alkotások szinte kizárólag a kolostorok, templomok, sáncok, várak építésére korlátozódtak. A középkorban dúló járványok okát nem lehet kizárólagosan a csatornázás hiányában keresni, bár nyilván közrejátszott benne. Tudjuk, hogy az akkori közegészségügyi viszonyok mai mércével mérve elképzelhetetlenül alacsony színvonalon álltak. Az ivóvizek, az élelmiszerek elfertőződéséről, a testi higiénia szabályairól vajmi kevés fogalma volt a kora középkor emberének. Kétségtelen tények azonban a járványok roppant méretei s az a körülmény, hogy ezek ellen a hatóságok jóformán tehetetlenek voltak. A csatornázottság teljes hiányára sok baj visszavezethető volt. Ez magyarázza például azt, hogy a pestisjárványnak Bizáncban és környékén Kr. u. 531-ben négy hónapon át na-