Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE BALRA Iszapvíztelenítő JOBBRA A Sopron és környéke Víz- és Csatornamű Zrt. működési területe üzemeltet, míg vidéken a hálózat összes hossza meghaladta a 300 km-t. Az általuk üzemeltetett automatizált és központi irányítású átemelők száma erre az időre 100 fölé emelkedett A vízmű tevékenysége az utóbbi években ismét kiterjedt a fürdők üzemeltetésére is, bár pl. a kezelésbe vett patinás Lővér fürdő kimondottan rossz állapota fokozottan terheli a vállalat gazdasági eredményességét. A 115 éves Soproni Vízmű fennállása óta küzd a számukra kincset jelentő jó minőségű ivóvízért. A szennyvízelvezetés területén sokáig csak „tűzoltás” jellegű fejlesztéseket végeztek, mígnem kedvező pozícióból indulva az elmúlt 15 évben páratlan fejlődés ment végbe az ellátás területén. Ma a cég az országos átlagot jelentősen meghaladva, a legjobbak között foglal helyet. MAKÓ ÉS TÉRSÉGÉNEK CSATORNAZASA Az eredetileg Maros gázlóját védő katonai település - nyolc évszázaddal ezelőtt - egy ideig a Csanád nemzetség és Makó bán tulajdonát képezte, s ebből eredően lett a város neve Makó, a vármegyéé pedig Csanád. A város az ország hírnevét is gyarapító nagynevű szülöttekkel rendelkezik, mint pl. a világ legmagasabb újságírói kitüntetésének névadója, Pulitzer József, az első amerikai népautó, a Ford T-modell konstruktőre, Galamb József, a fiumei kikötő építője: Hajnal Antal. A város manapság a kitűnő minőségű hagyma termesztésének köszönheti jó hírét. Csatornázás tekintetében Makóról az 1908-as statisztikai adatok annyit közöltek, hogy mint rendezett tanácsú város, szennyvízcsatornával nem rendelkezett. Nyitott, burkolat nélküli földárkos csapadékelvezető árkai vannak, az „ürüléket” kihordásos módon szállítják el. A helyzet a század első felében nem sokat változott, hiszen 1948 végén még mindig nem rendelkezett sem megfelelő vízellátással, sem csatornával. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy 1961-ben a makói járásban - Apátfalván - alakult az ország első víziközmű-társulata. A szennyvizek összegyűjtésére és elvezetésére a városnak egészen 1963-ig nem volt külön csatornarendszere. 1963-ban az úgynevezett ipari csatorna
