Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A Főváros illetékes ügyosztályai az elviselhetetlen körülmények megszüntetésére már korábban készítettek javaslatokat, de felszámolására 24 évet kellett várni. Az ország más városai általában egyszerűbb megoldást választottak. A szemetet a környékbeli folyók vagy egyéb vízfolyások árterében rakták le, az „elszállítást” a megáradó folyóra bízták, mely rendre el is végezte a rábízott feladatot. A harcok alatt az ostromlott városokban további szeméthegyek halmozódtak fel. A háború befejeztével ezek felszámolása elsődleges feladat volt, de a rendszeres gyűjtést és a fekália elszállítását újból meg kellett szervezni. Az ügy akkor vett fordulatot, amikor a kormány 25/1949. sz. határozatában „Szer- vestrágya-gyűjtő és Értékesítő Nemzeti Vállalat” alapítását határozta el. Az alapítólevél szerint a vállalat feladata: „Mindenféle szerves trágya és minden szerves trágya célját szolgáló szerves anyag begyűjtésére és forgalomba hozására vonatkozó tevékenység’.’ Egy újabb, 1949-es kormányrendelet a vállalat tevékenységét 26 városra (köztük valamennyi nagyvárosra) és három nagyközségre terjesztette ki. A városok és községek egészségügyi viszonyait a fekáliatárolók tőzeges kezelésével kívánták javítani, ám a komposztkészítés igazi célja az volt, hogy a mezőgazdaság számára jó minőségű szerves trágyát állítsanak elő. A települések ivóvízellátásának gyorsabb ütemű fejlődésével a csatornázottság nem tudott lépést tartani. A lakások ivóvízellátó hálózatba való bekötésére csak akkor adtak engedélyt, ha azzal egy időben a szennyvíz „megfelelő” elhelyezéséről gondoskodott az igénylő. Az 52/1961. sz. alatt megjelent Országos Vízügyi Főigazgatóság- (OVF)-utasítás engedélyezte a telken belüli talajba történő bejuttatást, és egyben intézkedett az elhelyezés feltételeiről. Az ezt követően kiadott 54/1961. sz. OVF-utasítás pedig lefektette a szennyvízzel történő öntözés szabályait. Alapfeltétel volt, hogy bármilyen elhelyezési mód esetén fertőző vagy károsan szennyező anyagot talajba elhelyezni nem szabad. Ez időtől kezdve a tanácsi, a közlekedési, a közegészségügyi szerveken kívül - különösen az elhelyezés módjának engedélyezésében - a vízügyi szervek is jogosultságot szereztek. BALRA Pöcegödrök tartalmának szétterítése a XIX-XX. sz. fordulóján JOBBRA Iszapkiemelés a csatornából - vödörrel
