Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE VAKUUMGÉPHAZ térszín alatti kivitelben Vákuumgépház térszín alatti kivitelben Flygt szivattyú A munkaárkok kialakítása magas talajvíz esetén vagy sziklás közegben mindig nehézségekbe ütközik. A gravitációs csatornák nagyobb mélységben történő fektetése ilyen körülmények mellett rendre jelentős többletköltséget eredményez. A kutatókat és a gyártókat ez arra ösztönözte, hogy olyan módszert alakítsanak ki, amely lehetővé teszi rossz feltételek mellett is a gyors és gazdaságos csatornafektetést. Az elválasztott rendszerű szennyvízcsatornázás területén a mélyebb vezetésű gravitációs elvezetési mód elkerülése érdekében (pl. magas talajvízszint) a szennyvízszivattyúk fejlődése lehetővé tette, hogy a szennyvíz gyűjtését a felszín közelében, kény szer áramoltatással, nyomócsöveken keresztül lehessen végrehajtani. E műszaki megoldást kizárólag szennyvizek elvezetésénél alkalmazzák. Európában elsőként Hamburg egyik új lakótelepén a magas talajvíz és kedvezőtlen folyóshomok altalaj miatt építettek nyomás alatti rendszert, mellyel kisebb csőátmérő mellett, a drága, mély munkaárok kialakításának elkerülésével a vezeték fektetését gyorsan végre tudták hajtani. A házi beemelőberendezéseket (tartály, szivattyú, automatika) csomagként, előre összeszerelve szállították a helyszínre, így a feladatot látványosan sikerült megoldani. A különböző alacsony vagy nagynyomásos, pneumatikus rendszerek után Svédországban 1960-as évek legelején vákuumtechnikával működő, újabb rendszert fejlesztettek ki. A megoldás Európa-szerte elterjedt. Külön e módszerre specializálódott gyártó és vállalkozó cégek alakultak, s természetesen ezek megjelentek Magyarországon is. Az eljárás lényege, hogy a rendszerben vákuumot létesítenek, s speciális szelepek alkalmazásával a szelep a nyitás helyén a szennyvizet beszippantja, ami dugó jelleggel gyűjtőtartályba jut. Az eljárás két központi eleme a vákuumgépház és a bevezető helyeken elhelyezett szelep. Magyarországon a nyomás alatti megoldás a ’80-as évek közepétől Szabó Tamás és dr. Stenzl Ferenc agilis közreműködésével kezdett elterjedni, s számos helyi tanács, majd önkormányzat ezt építtette meg a teljes településre kiterjedően. Az első nyomás alatti rendszert Tiszakécskén telepítették, melyet némi huzavona után az Észak-Bács Megyei Vízmű vett át üzemeltetésre. Az újszerű eljárás hazai terjesztését az Építési Fejlesztési Intézet karolta fel, s külön megszervezték a kapcsolódó szivattyúgyártást is. Az eljárás a Presskan szivattyúk után itthon e néven ment át a köztudatba. Ezzel a rendszerrel épült ki és került 1991-ben üzembe vételre Szeged Baktó városrésze, ahol e nyomás alatti eljárással 500 ingatlant szolgáltak ki. A szivattyúkat egyrészt a nagy energiafogyasztás, másrészt az átemelők felszínén úszó zsírréteg eltávolításával járó problémák miatt néhány év után energiatakarékosabb Flygt szivattyúkra cserélték. Hasonló megoldással lehet találkozni a Pannonvíz Zrt. által ellátott Ikrény és Rábapatona településeken, ahol összesen 1100 házi beemelőt építettek be. A nyomás alatti rendszerek kritikus megítélése mellett jó a hírük a Németországban széles körben elterjedt, de itthon csak szórványosan alkalmazott Jung szivattyúk ilyen rendszerekben való alkalmazásának. Mintegy 5-6 évvel később hazánkban megjelent a vákuumos eljárás is, sok
