Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN építővállalatok dolgozóikat csaknem mindenütt a már működő megyei vagy melléküzemági vállalkozásokból verbuválták össze, akik korábban többnyire magasépítéssel foglalkoztak, csatornaépítési (munkaárok-kialakítási, csőfektetési) ismereteik enyhén szólva hiányosak voltak. Az építési munkálatokat lebonyolító és ellenőrző Oviber igen nagy türelmet tanúsított a „tanulóidő” alatt. Volt olyan eset, hogy - gyakorlat hiányában - folyós homokban, vákuumos ta- lajvízszint-süllyesztés mellett egy egész utca, kerítéstől kerítésig, eltűnt (pl. Siófok, Mészáros utca, 1968), illetve munkaárokká alakult (folyt össze), míg végre sikerült a cső fektetését és az aknák telepítését elvégezni. A munkaárkok vákuumkutas víztelenítése újszerűségénél fogva - különösen „fosó homokban” - kezdetben rendkívül sok nehézséget okozott. A kutak telepítése (a cső kiosztása és a leverési mélysége, szűrőzése, a kollektorok elhelyezése stb.), a leszívás és föleresztés megfelelő idejének betartása, nem utolsósorban a leszívott víznek károkozás nélküli biztonságos elvezetése még az efféle munkákban jártas építők esetében is sokszor okozott problémát. A talajvízben való építést később a kivitelezők kedvvel fogadták, mivel a víztelenítés - alig ellenőrizhetően - jól fizető költségvetési tételnek bizonyult. A BALATON-PART VÍZI KÖZMŰGON DJAI A Balaton Fejlesztési Program keretében a ’60-as évek közepétől, részben az idegenforgalom fellendítése, részben pedig kifejezetten a tó vízminőségének védelme céljából a kormányzat a part menti települések számára elrendelte az ivóvízellátás és gyakran megkésve ugyan, de a szennyvízelvezetés gyorsított ütemű fejlesztését is. Annak ellenére, hogy Nyirád térségéből - hosszú távvezetéken - jelentős mennyiségű ivóvizet szállítottak a tó délnyugati parti térségbe, rendszeres volt a nyári szezonális vízhiány. Ennek kiküszöbölésére a végleges művek kiépítéséig a nyári szezonban a tóból öt-hat helyen kinyert vízzel próbálták a hiányokat mérsékelni. A tóvíz tisztítására a Vízgépészeti Gyár által szabadalmazott gyorsszűrő berendezéseket állítottak üzembe. Érdekesség, hogy 2004-ben a Balatonöszödön lévő 5000 m3/d kapacitású - korábban ideiglenesnek szánt - felszíni vízmüvet kísérleti jelleggel a jelenleg legkorszerűbbnek ítélt membrán technológia beépítésével újították fel. VIZGEPESZETI VALLALAT - MADE IN HUNGARY A víz- és szennyvíztisztító művek fejlesztése ipari háttér nélkül nem volt lehetséges. A fejlett világból való gépészeti és műszertechnika beszerzésére - nyugati valuta hiányában - ennek az ágazatnak alig volt lehetősége. Meg kellett tehát teremteni a hazai ipari hátteret, amely úgy-ahogy képes az igényeket kielégíteni. A vízgépészet igényeit nagyobb szivattyúk tekintetében elsősorban a Ganz és a diósgyőri szivattyúgyárak látták el, azonban jó minőségű, kifejezetten szennyvízre kifejlesztett szivattyúkat nem tudtak előállítani. Ezért azután 1959-
