Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)
III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei
A kísérleti területet csaknem teljesen közrefogják az utak, és sűrűn behálózzák a kismintákhoz vizet vezető, valamint azoktól a vizet elvezető csatornák. A kísérleti terület mellett a közút és a Vollenhover Canal között építették fel az irodaépületet, a gondnoki lakást, valamint a zárthelyi kismihtakisérleti laboratóriumot. Érdekessége a kísérleti telepnek az, hogy a szél elleni védekezés céljából -a telep létesítésekor csaknem az egész területet beültették cserjékkel. Ezek néhány év alatt 2-3 m magasságúra növekedtek és jó védelmet nyújtanak a kismintáknak, a- melyeket a cserjék közötti - csupán a kisminták méreteinél alig nagyobb - irtásokon épitenek meg. Az ábrán feltüntettük a kísérleti telepen 1955- ben vizsgált kismintákat is. Ezek közül a 398-as számú a Rajna egyik szakaszának mozgómedrü kismintája, a 498-as számú a nigériai Lágos kikötőjének és a környező partszakasznak kicsinyített mása, a 315, valamint a 346 számú kismintát pedig a Rotterdamon átvezető viziut feltöltődésének és e- gyéb hidraulikai problémáinak tanulmányozására építették. Az Obemach-i szabadtéri laboratórium helyszinrajzán feltüntetett nagyméretű kísérleti csatornához hasonló csatornát nagyon sok kísérleti telepen találurk. Ugyanis a különböző síkmozgások tanulmányozása során is gyakran előfordul, hogy a szokásos méretű kísérleti csatornába beépíthető kisminták segítségével a kicsiny méretek miatt a feladat nem oldható meg. Az ilyen jellegű kérdések tanulmányozása céljából építettek több külföldi laboratóriumban a szokásosnál nagyobb méretű kísérleti csatornát. Ezek a nagyméretű csatornák - átlagos méreteik: szélességük 2-6 m, mélységük 2-4 m, hosszuk 5o-5oo m - betonból készülnek és csupán a kisminták helyénél viszonylag rövid szakaszon van üvegből az oldalfaluk. Az ilyen nagyméretű betoncsatornákat nem épitik billenthetőre, és ugyancsak a nagy méretek indokolják azt, hogy rendszerint szabadtéren vannak elhelyezve. A nagyméretű szabadtéri csatornákat általában vízfolyás, vagy tó vizével táplálják, gravitációsan vagy szivattyúkkal. Vizkivételi“müvet vagy a szivattyútelepet rendszerint közvetlenül a csatorna mellé épitik. Közvetlenül a csatorna mellett, annak folytatásaképpen szokták elhelyezni a csillapitóberendezéseket, ha szükséges, az ülepitőmedencét, valamint a vizhozammérőt. A csatorna vizszintjét - a kisebb méretű csatornákhoz hasonlóan - vizszintszatfályozó berendezéssel szabályozhatjuk. A nagyméretű kísérleti csatornákat nemcsak a viszonylag nagyméretű kismintákkal kapcsolatos vizsgálatok céljára, hanem müszerhitelesitésre.
