Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)
III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei
160 é szintek különbségétől /h/ a fj ./ Egyéb tíz hozammérési módok A laboratóriumi vizsgálatok során, bár nagyon ritkán, egyéb vizho- zammerési módszereket is alkalmaznak, így többek között sor kerülhet a hitelesített szivorayákkal történő vizho- zammérésre. Ugyanis valamely d átméró-f jü szivornyán átfolyó vízhozam /Q/ a szivomya két oldalán érvényesülő vizQ = A d2 A 25/ egyenlet szerint függ. Az A tényező értékét mérési eredmények alapján meghatározva a szivornya vizhozammérésre felhasználható, minthogy a h értékét mérve Q értéke a /125/ egyenlet alapján meghatározható. Vannak olyan feladatok, amelyeknek megoldásánál célszerűen alkalmazhatjuk a sóoldattal való keveréssel történő vizhozammérés módszerét. Ennél az eljárásnál a mérendő Q hozamú vízbe valamely sónak /konyhasó, mag- néziumklorid stb./ ismert töménységű /C^ó és hozamú /Q^/ oldatát adagolják, majd megfelelő távolságban, ahol az oldat a vízzel már alaposan elkeveredett, mintát vesznek a vízből. Feltételezve, hogy a vízben már a mérőoldat bebocsátása előtt is volt bizonyos mennyiségű só /ennek töménysége legyen Cg/,a vizben az oldat beadagolása után található só mennyiségét kétféleképpen is kifejezhetjük. Ugyanis ez a sómennyiség egyrészt e- gyenlő az oldat beadagolása előtti, valamint az oldat alakjában beadagolt sőmennyiség összegével, vagyis a C0Q + CmQm kifejezéssel, de egyszersmind egyenlő a (Q+Q^) kifejezéssel is /Cj az oldattal összekeveredett vízből vett minta sőtöménységét jelenti/. B^yenlővé téve a két kifejezést: e0WA - °i ) Kit/ 90. sbrs innen a keresett vízhozam,
