Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)
I. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok fejlődésének története
- 14 A laboratóriumi vizsgálatok számának növekedésével, a vizsgálati módszerek gyakorlati vonatkozású részének fejlődésével együtt járt a problémakör elméleti részének fejlődése is. A kismintavizsgálatok elméleti oldalának fejlődését hosszú időn keresztül /körülbelül az 17oo-as é- vek elejétől az 19oo-as évek elejéig/ a Uewton-féle hasonlósági tételek kidolgozása és a fizika egyes ágainak speciális eseteire való alkalmazása jelenti. Ebben az időszakban Írják fel a már említett Froude-, valamint Heynolds-féle mennyiségcsoportokon kívül a kismintákkal kapcsolatos számításoknál alkalmazott egyéb mennyiségcsoportokat /mint például a Thomson, Laplace, Lorentz, Weber, Mach, Rayleigh-Cauchy-féle csoportokat stb./ A klasszikus hasonlósági elmélet egyre inkább kikristályosodik, az újabb jellegszámok felírása nem az alapgondolat továbbfejlesztését, hanem csupán annak finomítását, csiszolását, alkalmazását jelenti. Újabb lépést jelent előre a kismintavizsgálatokkal kapcsolatos számítási módszerek fejlesztésének utján a dimenzióanalízis alapgondolatainak megfogalmazása. Az első tételek meghatározását Riabusinszkijnek és Buckinghamnek tulajdonítják. Meghatározzák a jelenséget jellemző mennyiségekből alakítható dimenzió nélküli kifejezések számát és képzésük módját. Amellett,hogy eljárásukkal levezetik a már ismeretes Froude,Reynolds, Weber, Rayleigh-Cauchy féle jellegszámokat, mind a vízépítési kismintavizsgálatok, mind pedig a fizikának egyéb ágaira vonatkozólag számos más dimenzió nélküli csoportot is meghatároznak. Gondolataikat Van Driest. Bridgman, Szedov és Langhaar fejlesztik tovább, és alkalmazzák tételeiket nemcsak a vizépitéstan,hanem a repülés, a gépjármüközlekedés, a haditechnika számos ágára is. A dimenzióanalízis jelentősége egyrészt az, hogy újabb dimenzió nélküli csoportok meghatározására ad lehetőséget, másrészt pedig, hogy matematikai segédeszközt jelent a gyakorlat számára annyira fontos egymáshoz mechanikailag nem teljesen hasonló folyamatok közötti kapcsolatok kifejezésére. Alkalmazása egyre terjed, és mind több kismintavizsgálati feladat megoldásánál alkalmazzák sikerrel.
