Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)
III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei
- 139 egyenletből számíthatjuk. V a medencében levő víz térfogatát, Q, pedig a medencén átfolyó vízhozamot jelenti. Azonban ezt az esetet a már említett keveredés /az egyenlőtlen sebességeloszlás/ miatt nem tudjuk megvalósítani, így az átfolyási görbék alakja eltér a derékszögű négyszög alaktól. Úgyszintén eltér a súlyvonaluk távolsága /tg/ is a /93/ képletből számítható tr értéktől. A 69,ábrán két különböző alakú, de azonos sulyvonaltávolságu átfolyási görbé.t láthatunk. Az átfolyási görbék alakjának jellemzésére különböző számértékeket használunk. Ezzel a különböző alakú görbék összehasonlítását könnyítjük meg. A módszer gyakorlati alkalmazása során a medence beömlési szelvényénél a festőanyagot vagy valamilyen alkalmas fecskendővel juttatjuk a viz- be, vagy pedig egyszerűen beöntjük. A festőanyag bejuttatása után megkezdjük a kifolyási szelvénynél a viz- mintavételt, majd az ismert módszerek valamelyikével meghatározzuk a festőanyag töménységét. Festőanyag helyett alkalmaznak rádioaktiv anyagot is. Ebben az esetben Geiger-Müller csővel és számlálóberendezéssel a viz rádioaktivitásá- nak mértékét határozzák meg, az átfolyási görbe ordinátái pedig nem töménység- értékeket, hanem sugárzás-intenzitásokat jelentenek. Ezt a módszert különösen ülepitömedencék, homokfogók, csepegtetőtestek főkiviteli, valamint kismintavizsgálatánál alkalmazzák. V Q /93/
