Ivicsics Lajos: Vízépítési kismintavizsgálatok. A VITUKI technikusi szaktanfolyamának jegyzete (VITUKI, Budapest, 1962)

III. A hidromechanikai laboratóriumi vizsgálatok gyakorlati módszerei

- 109 A hőmérsékletmérésnél gyakrabban elkövetett hibák:

1. / Az észlelő nem várja meg, amig a hőmérő és a környezete között bekövetkezik a hőmérsékletkiegyenlitődés, hanem egy korábban leolvasott értéket tekint mérési eredménynek. Ezt a hibát úgy küszöböljük ki, hogy a hőmérő elhelyezésétől kezdődően rövidebb időközönként többször végzünk leolvasásokat, egészen addig, amig a hőmérő által mutatott hőmérséklet egyirányú változása meg nem szűnik és a leolvasások vagy állandó értéket nem adnak, vagy pedig viszonylag csak kicsiny mértékben egy meghatározott érték körül nem ingadoznak.

2. / Nem kifogástalan anyagból készült hőmérők esetén azt tapasztaljuk, hogy a hőmérők nullapontja, ha kis mértékben is, de változik. A hibát úgy küszöbölhetjük ki, hogy jó hőmérőt vásárolunk, á meglevő hőmérőket pedig időnként pontosabb hőmérőkkel összehasonlitjuk.

3. / Gyakori a parallaxis hiba, vagyis az, hogy leolvasáskor a me- niszkusz vízszintes ,érintő sikja nincs szemmagasságban. Kiküszöbölésé - vei az előbbiekben már foglalkoztunk.

j./ A viszkozitás mérése

A viszkozitás mérésére főképpen elméleti, elvi vonatkozású feladatok megoldásánál kerül sor.

Ha valamely folyadékban két párhuzamos, egymástól aránylag kicsiny A d távolságban levő, q területű réteg egymáshoz viszonyítva párhuzamosán, aránylag kicsiny A v relativ sebességgel elmozdul, olyar erő /P/ keletkezik, amely az elmozdulást megakadályozni igyekszik. Ennek nagysága

P = 1 9.

ú v

21 d

767/

Az-' íj a dinamikai viszkozitást jelöli. A képlet alapján azt mondhatjuk, hogy a dinamikai viszkozitás az az erő, amely két egységnyi területű folyadékrétegnek egymáshoz viszonyított egységnyi sebességváltozással

/ -á—1 / való elmozdításához szükséges.

4 d