Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
5. A résiszap
-315.5.2.1 Az eredmények ismertetése és értékelése A k4tféle módon adagolt szóda hatása a résiszap viszkozitására. Az istenmeze.iei bentonittal végzett kísérletek eredményeit a 17.ábrán tüntettük föl. Az összehasonlíthatóság kedvéért a 17. ábrán feltüntettük három F-jelű bentonit mintá - ból készített 6 %-os diszperzió viszkozitásának változását is. Az ábráról megállapítható, hogy a vízben oldott szódával aktivált bentonit viszkozitása mind a 4 %-os, mind pedig a 8 % -os töménységű résiszap esetén nagyobb volt a száraz állapotú szódával aktivált résiszap viszkozitásával. A 4 %-os töménységű résiszap esetén ennek a ténynek gyakorlati jelentősége nincs, mert a mért különbségek nem számottevőek. A kétféle halmazállapotú szódával aktivált, 8 %-os töménységű résiszapok viszJCOZO LX. kozitása már nagyobb /5-8/ cP viszkozitáskülönbség van. Bár némely esetben ez a különbség számottevő lehet, de mert ekkora viszkozitáskülönbséget az anyagminőség változása vagy pedig a keverés módja is eredményezhet, nem indokolja a vízben oldott szóda használatát. Ha pedig figyelembe vesszük az oldással járó többletmunkát, akkor éppen az ellenkezőjét bizonyítja , tudniillik azt, hogy istenmezejei bentonit aktiválása esetén - bár előnyös - de nem gazdaságos vízben oldott szóda használata. A mádi bentonittal végzett mérések szerint ugyancsak a szilárd szóda alkalmazása az előnyösebb. A 4 %-os töménységű résiszap esetén éppúgy csupán elméleti jelentősége van a mért viszkozitáakülönbségeknek, mint az istenmezejei bentonitnál. A 8 %-os töménységű rés- iszap alkalmazásakor a mért viszkozitáakülönbség 6-8 cP. Tehát mádi bentonit használatakor előnytelen a vízben oldott szóda alkalmazása. A vizsgálatok eredményeit a 18.ábra mutatja. A 18.ábrán az összehasonlíthatóság kedvéért föltüntettük három különböző szállítmányból vett F jelű bentonitmintából készített diszperzió viszkozitásváltozását is. A tiazaberceli agyaggal végzett vizsgálatok ugyanazt az eredményt adták vizben oldott szódával való aktiváláskor, mint száraz szódával való aktiválás esetén. Az eredmények olyan kicsiny értékek, hogy még a 8 %-os töménységű diszperzió sem alkalmas résiszapnak. Ez az eredmény egyezett az előző évi kísérletek adataival. Mivel a vizben oldott és a száraz szóda alkalmazása nem eredményezett különbséget a viszkozitásértékekben, gazdaságossága miatt a ti- szaberceli agyag esetén is előnyösebb a száraz szóda használata. A résiszap tixotróp tulajdonságának változása vizben oldott és száraz szóda alkalmazása esetén 4 %-os töménységű diszperziók egyik anyagféleségnár 8em voltak tixotróp tulaj- donságúak. A tiszaberceli agyag még 8 %-os töménységben sem volt tixotróp. Az istenmeze.iei bentonit 24 óráig jobb tixotróp tulajdonságú, ha a szódát szé razon adjuk hozzá az aktiválás folyamán. 24 óra elteltével a vizben oldott szóda használata eredményez jobb tixotrópiát. A mádi bentonit esetében a tixotróp tulajdonság szempontjából a száraz szóda használata előnyösebb. /I9.ábra/. Az összehasonlíthatóság kedvéért föltüntettük három F jelű bentonitból készített diszperzió tixotrópiájának jellemzőjét is. A fenti megállapítások csupán elvi jelentőségűek, mert a kétféle szódaadagolás eredményezte tixotróp tulajdonságváltozás nagysága gyakorlati szempontból nem jelentős. A pH-érték vizsgálata A száraz és vizben oldott szódával készült diszperziók pH értéke csupán 1*2 tizeddel tért el egymástól. A résiszapkészitési igényeket véve figyelembe az 1+2 tizedes vál tozás olyan kis érték, hogy ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy az aktiváláskor a szódát szárazon vagy vizben oldva adják-e a bentonithoz.
