Ivicsics Ferenc: Korszerű szivárgásgátlási eljárások alkalmazása a vízépítésben (VITUKI, Budapest, 1972)
3. Szivárgásgátlás külső réteggel
-11Az előzőkhöz hasonló módon lehet mészvizzel is szivárgásgátló réteget késziteni. l-2%- os töménységű mészvizzel való locsolás agyagásványokat tartalmazó talajban eredményes. Az emlitett eljárások alkalmazási lehetőségét nagymértékben korlátozza az a körülmény, hogy csupán számottevő agyagásványt tartalmazó talaj esetén hatásosak. Ezek a talajok pedig általában már természetes állapotukban is eléggé vizzárók. 3.1.3.5 Tala.i-bentonit keverék Ez az eljárás csupán olyan szemcsés talajok esetén használható, amelyek a bentonittal [8?]» jól és viszonylag könnyen elkeverhetők. A réteg szivárgáscsökkentő hatása nagy mér tékben függ attól, hogy mennyire homogén keveréket tudnak késziteni a talajból és a bento - nitból. Általában 5-15 súlyszázalék nátriumbentonittal készitett talajkeveréket 10-20 cm vastagon teritik el a védendő felületre. Ismeretes olyan talaj-bentonit keverék készitési technológia is, amelynél mezőgazdasági gépekkel a réteg helyén keverik össze a bentonitot a talajjal és azután a felületet lehengerlik. Az ilyen burkolatok hatására a szivárgás jelentékenyen csökken, de igen ritkán szűnik meg teljesen. Hazánkban például a vajózugi K VIII-2-es csatornán és a kábái K VIII-9 jelű csatornán alkalmazták ezt a szivérgásgátlósi eljárást. Ae eredmények nem igazolták a hozzáfűzött reményeket, bár minden esetben kimutatható volt szivárgáscsökkenés. 3.1.4 Talajból készitett szivárgésgátló rétegek 3.1.4.1 Agyagréteg Az agyagréteg készitése valószinűleg a legrégibb szivérgásgátlási módszer. Hogy a mainál szélesebb körben nem terjedt el, annak minden bizonnyal az az oka, hogy az ismételt kiszáradás-átnedvesedés, valamint a fagyás-fölmelegedés hatásét a legtöbb esetben nem képes szerkezetváltozás nélkül elviselni. A szerkezetváltozás pedig éppen a vizzáróságot csökkenti. Ezért védőréteg nélkül az agyagburkolatot vagy csak állandó vizboritós alatt használják, vagy ha csupán időszakosan vizboritotta területen épitik be, akkor vastagságát úgy határozzák meg, hogy kiszáradás-átnedvesedés, illetőleg a fagyás-felengedás következtében a vizzárás szempontjából tönkrement réteg alatt még maradjon szerkezetváltozás nélküli, tehát jó vízzáró rész. A felső réteg ebben az esetben néhány év múlva csak mint védőréteg szerepel. Ez a megoldás akkor lehet gazdaságos, ha az épitkezés helyéhez közel megfelelő minőségű agyag kitermelésére alkalmas hely található, de olcsóbb egy vastagabb agyagréteg készitése, mint egy vékony agyagterités és e fölé védőréteg épitése. Általában 30-50 cm vastag, gondosan tömöritett agyagréteg szükséges a megfelelő vízzáráshoz. Ha tehát számitani kell arra, hogy az agyagterités felső részének tulajdonságai a légköri hatások következtében megváltoznak és ezáltal vizzáróságuk csökken.akkor a szükséges agyagréteg 60-80 cm vastag. Az agyagréteg készítéséhez használandó anyagot meg kell vizsgálni, hogy vizzel érint - kezve nem oldódnak-e ki bizonyos részei, ami a vizzáróság csökkenését okozhatja. Az áramló víz mechanikus hatása okozta esetleges eróziós veszély elkerülése érdekében csakolyan helyen készíthető agyagburkolat, ahol a víz áramlásénak sebessége kisebb, mint 5o cm/s. Növényi és állati kártevőknek az agyagszigetelés alig ellenálló. Rézsün készitett agyagterités állékonyságát minden esetben külön meg kell vizsgálni. Hullámzás érte felületen agyagburkolat védőréteg nélkül nem készíthető. Szivárgésgátló réteg készítéséhez olyan anyag használható.amelynek tömör állapotban az áteresztőképessége kisebb, mint 10 ^ cm/s. Ezt a sziváigáqgátlási módot az egész világon széles körben alkalmazzák. Csupán Francia-
