Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

4. Vízfolyások rendezése

rokban létrejövő csavarvonalszerti áramlás a kevés hordalékot nem tudja olyan zátonnyá összetőlni a domború oldalon, amely a kanyar további fejlődését elősegítené). A széles lapos medernek hátránya, hogy a jéglevonulást nehezíti és a nagy vízfelület a jégképződést elősegíti.

Gerjen és az országhatár között (1521-1432 fkm) a Duna medre újra kanyargós lesz, a mederanyag és a hordalék is finom homok. A folyó igyekszik esését a finom hordaléknak megfelelően a hosszúság növelésével csökkenteni. Ezen a szakaszon az átvágások és a folyószabályozások következtében lassú mélyülés tapasztalható.

A Tisza folyó hordalékának megfelelő szemcseösszetételü anyagban folyik, tehát medre kanyargós, a durva kavics hiányában kemény fedőré- tegü meder nem alakult ki. A folyó kanyarulatait addig növeli, amig az esése lecsökken arra a minimális értékre, amelynél az érkező és a to- vábbszállitott hordalékanyag egyenlő.

Hasonlóképpen viselkedik a Rába is, bár itt a hordalék durva kavics, azonban a hordalékmozgatő erő alkalmas és elég nagy arra, hogy a hordalék legdurvább szemeit is tovább vigye. Tehát kemény fedőréteg nem alakulhat ki és a folyó erősen kanyarog.

88