Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

4. Vízfolyások rendezése

ban ez csak bizonyos magasságig megy és ugyanakkor a felfelé áramló vizben leülepedő lebegő hordalék is a domború part mellett rakódik le. A homorú parton viszont a lefelé áramló viz könnyen elragadja a horda­lékszemcséket és sodorja tovább a domború part felé. így a homorú par­tot a viz állandóan koptatja, mossa, és itt kimélyiti a medret. Az igy felragadott hordalékot a domború parton rakja le. Ez az áramlás hozzá­adódik a folyó hosszirányú sebességéhez és igy a két inflexió között csavarvonalszerü mozgás alakul ki és a folyó az egyik partról elraga­dott hordalékot sokkal lejebb, esetleg a következő kanyarban rakja csak le, azonban mindig a domború oldalon. 4.33 A folyókanyarok helyszínrajzi kialakulása A csavarvonalszerü áramlás a hordalékot a homorú partról fel­szedve a domború part felé tólja el. A tapasztalat szerint a homorú partnak ilyen módon való elhordása a legerősebb a tetőpont: alatt vala­mivel, és az infelxiő felé fokozatosan csökken. Ugyanakkor a domború part állandóan növekszik és befelé tolódik a mederbe. Ennek hatására a folyókanyarok lassan eltolódnak és lefelé vándorolnak. Eközben a me­der legmélyebb vonala a homorú part közelében alakul ki és ennek kö­vetkeztében a sodorvonal is mindig a kanyar homorú oldala közelében van. A sodorvonal ugyanis mindig a partvonaltól lehetőleg távol alakul ki, mert itt van meg a vizrészecskéknek a legnagyobb lehetősége arra, hogy akadálytalanul, tehát gyorsan folyjanak. Nem a sodorvonal alakítja ki a mélységet, hanem a legnagyobb mélységek fölé helyeződik a sodor­vonal. A csavarvonalszerü áramlás kialakulása kanyarodókban érthetővé teszi, hogy laza üledékes kőzetekben, vagy saját hordalékukban beágya­zott folyók miért kanyarognak, ill. egyenesre mesterségesen kiásott med­rüket is rövidesen kanyargóssá teszik (62. és 63. ábrák). A 64. ábrán látható, egyenes folyószakaszba a balparton keletkezett partomlás, vagy folyóba került akadály miatt az áramvonalak párhuzamossága megszűnt és a fellépő csavaráram hatására a balpart kiöblösödött, majd a vissza- kanyaradó áramvonalak ellenkező irányú csavaráramlást idéztek elő és az öblösödés alatt ezért a bal parton zátony rakódott le. így tehát már egy kanyar és ellenkanyar keletkezett, amelyből azonban az áramvonalak az egyenesbe megint csak egy kanayarodóval tudnak bejutni. Tehát az egyszer megbontott egyenesvonalu labilis egynesulyt a folyó többé fenn­tartani nem tudja és az előző bekezdés szerint mind nagyobb és nagyobb kanyarokat épit ki. A kanyarok lassan felfejlődnek és a folyóvölgyben le­felé vándorolnak. A kanyarok növekedésével arányosan csökken a folyó esése, mindaddig, ameddig a kanyargó folyó a csökkenő esés mellett a medrét eléggé kiépíteni nem tudja az árvizek levezetésére. Ilyen eset­ben a tulfejlett kanyar átszakad, és a folyó hossza újra rövidül (63. ábra).- 83 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom