Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

3. Szennyvíztisztítás

3. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS

A vízellátás során megismertük, hogy a felhasználni kivánt vizeket rendszerint valamilyen tisztitástechnolőgiai folyamatnak kell alávetni. Kitűnt az is, hogy a már jelentősebben szennyeződött vizek tisztítása meglehetősen költséges. A meglevő, az ország számos területén nagyon is elégtelen mennyiségű vízkészlet ésszerű felhasználásával egyidejűleg, a vízkészlet elszennyeződése elleni küzdelem ezért egyre inkább az egyik legfontosabb vizgazdálkodási feladattá válik. A szennyvizek minőségét tehát újabb tisztitástechnolőgiai folyamatok beiktatása révén olyanná kell tenni, amely a befogadók előzőleg már kialakult, egyensúlyban levő kémiai és biológiai sajátosságait károsan nem befolyásolja.

A szennyvíztisztítás célja tehát: a felhasznált vizek szennyeződés előtti állapotának visszaállítása. Háztartási szennyvizek esetében ez a szerves szennyezőanyagok lebontásában nyilvánul meg.

3.1 A SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI ELJÁRÁSOK CSOPORTOSÍTÁSA

A házi szennyvizek szükséges tisztítási fokát elsősorban a befogadó vízjárása, meglevő szennyvízterhelése, a tisztítandó szennyvíz mennyisége, valamint a gazdaságossági szempontok befolyásolják.

A tisztítási eljárások három fő csoportba sorolhatók:

1. mechanikai

2. biológiai és

3. kémiai.

Ezen eljárásokon belül a szennyeződések formáját és a tisztítóberendezéseket az 5. táblázat tünteti fel.

Az 5. táblázatban feltüntetett berendezéseken kívül még a biológiai tisztítás során kirothadt iszap szárítását végző iszapszáritóágy, valamint a mechanikailag tisztított szennyvizek szikkasztókút, szikkasztó árok, talajcső, talajszürő, öntözés révén való elhelyezését elősegítő berendezések említendők meg.

45 -