Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

1. Vízellátás

A termikus lágyitás a viz melegítésén (vagy a viz desztillációján, esetleg fagyasztásán) alapul. Melegítés során az oldott állapotú kálcium- és magnéziumhidrokarbonátok elbomlanak és kálcium- illetőleg magné­ziumkarbonát keletkezik. Vegyszeres vizlágyitásnál a vizet olyan anyagokkal kezelik, amelyek a kálcium- és magnézium-ionokat gyakorlatilag oldhatatlan, szűrhető ve- gyületekké alakítják. Ilyen vegyszerek pl. a mész, szóda, nátriumhid- roxid stb. Egyes természetes és mesterséges ioncserélők úgy végzik a viz lágyitását, hogy a nátrium ionokat kálcium, vagy magnézium ionokra cse­rélik. 1.6 A VÍZ SZÁLLÍTÁSA A vizet a víztermelő, vagy viztisztitő telepről az elosztó hálózatig a tápvezeték szállítja. A vizeloszté hálózat elágazó, összekapcsolt vagy körvezetékes lehet. Az elágazó rendszerű hálózat a legkevesebb csőanyagot igényli, de hátránya, hogy a vakon végződő csővezetékekben vizpangás jöhet létre, továbbá a nagy átmérőjű vezeték településen belüli szakaszán törés esetén a település nagy része viz nélkül marad. Fejlettebb formát jelent az összekapcsolt rendszerű hálózat. Itt a mellékvezetékek egymással össze­kapcsoltak. A biztonság ebben az esetben, a viz szétosztásánál, már na­gyobb. A körvezetékes rendszernél a tápvezeték a települést elérve két­felé ágazik, és a településen belül zárt "kört" alkot. A csőtöréssel, tűz­esettel szembeni biztonság ebben az esetben a legnagyobb. A vízvezeték hálózatba magas- és mély tározókat kell beiktatni. A táró zásra több okból van szükség: a) A viz termelése folyamatos és egyenletes, a fogyasztás azon­ban nem, sőt a fogyasztás bizonyos napszakokban meghaladja az abban a napszakban történt víztermelés mértékét. A tározó ilyenkor kiegyenlí­ti a termelés és fogyasztás különbségét, pótolja a termelés időleges hiányát. b) A tározás, előre nem tervezhető esetekre (csőtörés miatti víz­veszteség, tűzesetnél szükséges oltási viz stb.) biztonsági tartalékként szolgál. c) A magas tározó (víztorony, vagy magas terepponton elhelyezett medence) nyomáskiegyenlitést biztosit a hálózat különböző pontjain. Elhelyezés szerint a tározók a következőképpen osztályozhatók (13. ábra): Az átfolyásos tározót hegyes-dombos vidéken alkalmazzuk (14. áb­ra). Ilyenkor a tározó a vizszerzés és a település között van. Hátránya, hogy a tápvezeték törése esetén a település viz nélkül marad.- 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom