Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

11. Vízépítési műtárgyak

A meredek hátfalu gátaknál az átbukő vizsugár a hátfal mentén elválik a gáttesttől. Az elváló vizsugár a gát és a vizsugár közötti térből a levegőt magával ragadja, és ha levegő utánpótlásról nem gondoskodunk, szivás keletkezik, amely a gát stabilitását rontja, elősegíti a gáton keresztül való szivárgást, végeredményként az egész gátszerkezetet rezgésbe hozza.

A lejtős falu gáttipusnál ezzel ellenkező hatások keletkeznek. Az átbukő vizsugár a gát hátára ráfekszik, a gátra nyomást fejt ki, amely a gát stabilitása szempontjából kedvező. Ez a jelenség azonban kedvezőtlen is egyben, mert különösen hordalékos viz esetén a gát kopása fokozottá válik.

A kimosások, medermélyUlések, szivárgások, valamint a viz átvezetése érdekében a gátat még kiegészítő részekkel is ki kell egészíteni.

A 131. ábrán látható álló-gát tehát a következő részekből áll:

a) előfen ék,

b) gáttest,

c) utófenék,

d) elő- és utóágyazat,

e) felsőszádfal,

f) oldalfal,

g) szárnyfal.

A vasbetonból épített gátak esetében a vasbeton adta lehetőségek kihasználásával hosszú gát-alak kiképzésére törekszünk.

Kisebb vasbeton gát metszetét mutatja a 132. ábra.

A gáton átbukó vizsugár a gát utáni mederszakaszt rongálja, kimosásokat okoz és a gát állékonyságát veszélyezteti. Ennek elkerülése érdekében kétféle megoldást alkalmazhatunk:

197 Oldalfal

v Utófenék

Előfenék

Elóágyazat

> Szadfal