Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
10. Mezőgazdasági vízrendezés
10.42 Vízelvezető árkok és hajlatok létesítése Az erózió elleni védekezés során a vizeket árkokkal, vagy megfelelőképpen kialakított mély vonalakkal, un. hajlatokkal vezetjük el. Ai árkokat általában övárokszerüen alakitjuk ki. Ezek összefogják a magasabb területekről lefolyó és a védett területet elárasztással fenyegető vizeket és elvezetik ezeket a terület határain kívülre. Az övárkokat 12-25%;- illetőleg ezen felüli lejtőhajlásszög között alkalmazzuk a mezőgazdasági területeken. Általános szabályként megjegyezhetjük, hogy kötött talajon az árkok legnagyobb esését 10-20%o-ben lehet megadni, mig laza homokos talajon nem célszerű a 4%o-et túllépni. Iszapos, agyagos homokon a két határ között vehetjük fel a fenékesést. Nagy esésű szakaszokon, ahol a viz sebessége a 4-5 m/s értéket meghaladja, mesterségesen kell érdesiteni a burkolt árkot (sakktábla- szerűen elhelyezett kiálló koskákkal, a mederfenéken keresztbeálló egyenes és ferde gerendákkal, előregyártott beton nyilakkal stb.). 10.43 Tereplépcsőzés A terraszok folyamatos, vagy megszakitásos egymásutáni alkalmazása szerint megkülönböztetünk folytonos és megszakitásos terraszozást (129. ábra) A folytonos terraszozás esetében a felső terrasz töltés-talppontja egybe esik az alsó terrasz bevágás-körömpontjával, vagyis az egymás felett álló terraszok éppen összeérnek. Megszakitásos terraszozáskor viszont két egymás alatt fekvő terrasz között a terep az eredeti lejtő- hajlásban, bizonyos távolságon megmarad. A két terraszozási mód közötti választást elsősorban a lejtő hajlásszöge, másodsorban a terrasz koronaszélessége dönti el. A terra szókkal az erózió elleni védekezés során két fő célt szolgálhatunk: 1. lehetővé tesszük a 12-40%-os területek gépi művelését, 2. megoldjuk a meredek lejtőkön a lefolyó víz összegyűjtését. 192 -