Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
10. Mezőgazdasági vízrendezés
a magasabb rendu csatornákhoz való csatlakozást úgy oldjuk meg, hogy se kimosás, se káros feliszapolődás ne mutatkozzék (torkolati műtárgy épitése, megfelelő szakasz burkolása stb.). A csatornák és árkok magassági vonalvezetésénél ügyeljünk arra, hogy a mértékadó fajlagos vizhozamhoz tartozó vizszint olyan magas legyen, hogy kiöntések csak a terv szerint megengedett esetekben következhessenek be. A csatornák esésének alsó és felső határát a csatornákban előálló vizsebességek szabják meg. A sebesség alsó határa a viz lebegtetett anyagaitól függően 0,20-0,30 m/s, felső határa a csatorna anyagától függően változó, de 1,2-1,5 m/s-nél még jó talaj esetében sem lehet nagyobb. A csatornák általában burkolatlan földmederként készülnek. A csatornák partjain főcsatornánál legalább 2 m, mellékcsatornánál legalább 1 m padkát hagyunk és csak azután helyezzük el a csatornából kiemelt földet depóniába vagy töltésbe. Folyós homok, vagy szikes talaj esetében a csatornákat burkolhatjuk, nehogy a fenék összefollyék. A csatornaburkolat építését minden esetben gazdaságossági vizsgálatokkal kell igazolni. 10.14 A tározórendszer tervezése A tározórendszer állandó és ideiglenes üzemü tározókból tevődik össze. Belvízrendezés esetében a kisebb részt az állandó Üzemű a nagyobb részt az ideiglenes Üzemű tározók adják. Az állandó Üzemű tározók záró, szabályozó és egyéb müvekkel (tiltókkal, zsilipekkel, övgátakkal) vannak ellátva. Az ideiglenes tározók felülete állandó mezőgazdasági művelés alatt áll. A tározók feltöltését, felületek elöntését a kivételezett csatornákba beépített tiltók és zsilipek segitik elő. Az elöntés előre meghatározható gyakoriságú és értékű kárt okoz. Az időszakos tározók vize általában nem hasznosítható. Az alföldi állandó vagy ideiglenes tározásra alkalmas területek legfőbb tipusai a következők (124. ábra): a) a közel sik felszinü közepesen és erősen kötött, valamint töze- ges talajú vízgyűjtőterületeken a holt ágak hálózata és az igen lapos, szétterülő, rendszerint szikes, vagy tőzeges talajú mélyedések, b) az enyhén lejtős felszinü és magasabb fekvéső laza vízgyűjtőterületeken a homok vonulatok között hosszan elnyúló lapos, rendszerint szikes vagy tőzeges talajú mélyedések (semlyékek). Mind az állandó, mind az ideiglenes tározók helyes üzemének alapja - amint láttuk - a gondosan tervezett tiltó- és zsiliprendszer, amely 173
